MENTÁLIS RETARDÁCIÓ ENYHE, KÖZEPES
ÉS SÚLYOS FORMÁI
Évezredek óta ismert, hogy az emberek között szellemi képességeiket illetően igen jelentős különbségek vannak. Az elmúlt évszázadokból is fennmaradt számos példa arra, hogy “a falu bolondjaként” vagy más alacsony szociális státus hordozójaként ismert volt az értelmi fogyatékosok csoportja.
Napjainkban az értelmi fejlődés elmaradása, késése, részleges hiánya, zavara, egyenetlensége együttesen a lakosság legalább 10%-át érinti. Számbelileg túlnyomó részük szerencsére az enyhébb fokú hiányok, illetve zavarok csoportjaiba tartozik.
Értelmi fogyatékos (klasszikus kifejezéssel élve oligofrén) az, aki életkorának megfelelő szinten nem képezhető, pszichológiai-pszichodiagnosztikai tesztvizsgálatok során nyújtott teljesítménye az életkora szerinti elvárhatótól elmarad, következésképpen jogi értelemben nem rendelkezik olyan képességekkel, amelyek ügyei önálló intézéséhez szükségesek. Az értelmi fogyatékos egyén rendszerint biológiailag képtelen elérni a normális értelmi szintet, tehát jó pedagógiai feltételek sem képesek ezt a fogyatékosságot megszüntetni. Összegezve tehát:
- A fejlődés rendellenessége genetikai eltérés, magzati károsodás vagy szülés körüli trauma következtében.
- Vezető tünet együttese az intellektuális teljesítmény durva mértékű elmaradása, melyhez minden esetben személyiségfejlődési zavar is társul.
- A legkoraibb gyermekkorban, de legalább az iskolai alapképzés időszakában válik nyilvánvalóvá.
A mentális retardáció az értelmi fejlődés fogalma hagyományos értelemben az értelmi fejlődés átmeneti, időbeli késését jelenti – pl. krónikus beteg, hospitalizált vagy tartósan elhanyagolt gyermek.
Többféle, különböző mértékben részletezett és tagolt beosztás ismert az értelmi fogyatékosság fokozataiban. Gyakorlati szempontból három fokozat különböztethető meg:
1.) Súlyos – idiotizmus: legsúlyosabb foka a ”nagyon súlyos mentális retardáció”-nak is nevezett idiócia, 20 körüli vagy az alatti IQ értékkel. Ezek azok az értelmi fogyatékosok, akik jórészt ösztönlények, nemcsak magasabb fogalmaik hiányoznak, de szókincsük is alig van. Gyakori a mozgás súlyos károsodása. Állandó felügyeletet, ellátást igényelnek.
2.) Középsúlyos – imbecillitás: IQ 20-50. Szokás felosztani a mérsékelt és súlyos fokozatra (IQ: 35-49, illetve 20-34). Életvitelre csak egyszerű körülmények között válnak képessé, ugyanakkor egyszerűbb feladatok, munkakörök ellátására képessé válhatnak. Gyakran gócos organikus idegrendszeri tünetek mutathatók ki.
3.) Enyhe – debilitás: önmagukat el tudják látni, nem ritkán családot alapítanak, esetleg egyszerűbb foglakozás követelményeinek is eleget tudnak tenni. Értelmi képességük révén több-kevesebb zökkenővel elsajátíthatják a kisegítő iskola követelményeit. Legfeltűnőbb a magasabb pszichés funkciók hiánya – ítéletalkotás, kritika, elvont fogalmak. IQ: 50-80.
Egyéb szempontokat is figyelembe vesznek a felosztásnál. Főleg a debilis egyének esetén lényeges választóvonal, hogy az illető eretikus-e vagy torpid. Az előbbi nyugtalan, izgága, túl mozgékony magatartást jelent, az utóbbi ennek ellentétét.
Az értelmi fogyatékossághoz gyakran, de nem minden esetben társulnak látható, feltűnő testi tünetek – ezek lehetnek neurológiai góctünetek, epilepszia, fejlődési rendellenességek, bőrgyógyászati eltérések, érzékszervi fogyatékosságok, anyagcsere és endokrin zavarok. Általában a súlyossági fok arányában növekszik a gyakoriságuk, de egyedi kivételek vannak. Különösen gyakran jellegzetes szomatikus tünetek láthatóak a kromoszóma-rendellenességeken, örökletes enzimdefektusokon, anyagcserezavarokon alapuló értelmi fogyatékosságoknak, valamint a perinatális időszakban elszenvedett károsodásoknak az alanyain. Más esetekben, főleg az enyhe fokú értelmi fogyatékosok többségében testi tünetek nem észlelhetőek.
A szorosan vett mentális retardáció megfelelő türelem és szakszerű foglalkozás esetén általában jó prognózisú – a szellemi fejlődés lemaradása behozható. A kifejezett globális értelmi fogyatékosság általában definitív állapotot jelent, a gyakori különböző szomatikus társelváltozások miatt pedig fokozott hajlamot akár életveszélyes szövődmények kialakulására is. Számos anyagcsere-defektust klinikailag diétával vagy gyógyszerekkel tünetmentes állapotba lehet hozni. A sikeres gyógykezelés kritériuma rendszerint a csecsemőkorban való felismerés és a hosszan tartó következetes kezelés.
Az érdemleges megelőzés leglátványosabb eredményekkel kecsegtető része a különböző örökletes károsodások kiszűrése, megelőzése, valamint a korai magzati életben elszenvedett károsodások kiszűrése, felismerése és megelőzése. A különböző intrauterin diagnosztikai lehetőségek tág és biztató perspektívát nyitottak, ugyanakkor nem kevés etikai dilemmát is eredményeztek.
Tágabb értelemben a reprodukcióra képes korban lévő egyének-generációk testi és pszichés egészsége rendkívül tág prevenciós lehetőségeket igényel – alkohol, dohányzás, táplálkozás, életmód, stb. tekintetében. Nehezen megfogható, de biztosan lényeges prevenciós feladat az egészségügyi és pszichológiai kultúráltság fejlesztése, az ez iránti igény felkeltése.