A HOMEOSTAZIS FELBORULÁSÁNAK
OKAI, A HELYREÁLLÍTÁS LEHETŐSÉGEI A stresszor, mint minden egyes esemény, személyes megítélés alá esik, és egyaránt értékelhető negatív vagy pozitív előjellel. A krónikus betegség diagnózisa önmagában is fenyegeti az egyén jó közérzetét. A stresszorok lehetnek külső vagy belső eredetűek. Belső stresszornak lehet tekinteni azokat a hatásokat, amelyek a szervezeten belül jelentkeznek – láz, menopausa, nem kívánt terhesség, bűntudat, félelem. A külső eredetű stresszhatások a külső környezet nagyobb változásaiból származhatnak – ilyen lehet a hőmérséklet megváltozása, a családi vagy egyéb szociális szerep megváltozása, az elutasítottság élménye. A test homeostaticus szabályozása csupán rövid távú ellenőrzést biztosít a szervezet egyensúlya fölött. Így betegség, sérülés, vagy elnyújtott stresszhatás csökkenti e funkciók adaptív kapacitását. A csökkent működés tartós, de elégtelen homeostaticus ellenőrzést eredményez, vagy a kontrollt biztosító feed-back mechanizmus megszakítását eredményezi. Mindkét esetben betegség vagy akár halál lehet a következmény. A homeostasis helyreállítása nagyban függ az egyén adaptációs, azaz alkalmazkodási képességétől. A stresszre adott élettani válasz két formája ismeretes: 1.) Helyi (lokális) adaptációs szindróma: a traumára, kórfolyamatra adott helyi szöveti, szervi válasz. A válasz lokalizált, nem terjed ki a test egészére, tartama rövid. A reflexfájdalom a fájdalomingerre adott lokalizált központi idegrendszeri válasz, a szövet további sérülésétől véd. A gyulladást is helyi adaptív válasznak tekintjük, amelyet trauma vagy fertőzés vált ki. A gyulladás lokalizálja a fertőzést, és elősegíti a sebgyógyulást. Helyi fájdalmat, szöveti duzzanatot, meleget, pírt és funkciócsökkenést okoz. 2.) Általános adaptációs szindróma: a stresszhatásra az egész szervezet által adott válasz, amely több szervrendszert, így a vegetatív idegrendszert és az endokrin rendszert is érinti. Kiválthatja pl. autóbaleset során adódó belső vérzés. Három szakaszra tagozódik – a vészreakció, az ellenállás és a kimerülés szakasza. Az alarmreakció a test és a lélek védelmi mechanizmusainak mozgósítását jelenti. A szervezet készenléti állapotát biztosító hormonszintek emelkednek – az egyén felkészül a védelemre, emelkedik a vércukorszint, az adrenalin és noradrenalin szint emelkedése fokozza a szívritmust, az izomzat vérellátását, az oxigén felvételt, az éberséget. Ha a stresszor továbbra is jelen van, az egyén átlép az ellenállás szakaszába. Ilyenkor az életfolyamatok stabilizálódnak – a szívritmus, a hormonszintek, a vérnyomás és a szív verőtérfogata a normális szintre tér vissza, ebben a szakaszban az egyén megkísérli az alkalmazkodást a stresszorhoz. Ha a stressz leküzdhető, a szervezet a kialakult változásokat orvosolja. Ha azonban a stresszhatás tartósan fennáll, az egyén nem tud alkalmazkodni és belép a kimerülés fázisába. Az élettani válasz felerősödik, de az egyén energiatartalékai lecsökkentek, az élettani szabályozás gyengül, majd bekövetkezhet a halál. Pszichológiai válasz: ezek a viselkedésformák tanulás és tapasztalat nyomán alakulnak ki. Ilyen a feladatirányult magatartás, amely közvetlen problémamegoldó technikákat, valamint az énvédő mechanizmusok – amelyek az érzelmi distresszt kezelő, a szorongástól és a stressztől is védelmet nyújtanak. A lélektani adaptív folyamatot építő vagy romboló jellegűek egyaránt lehetnek. Ezek a viselkedésformák befolyásolják a valóságértékelést, a problémamegoldó képességet, a személyiséget és súlyosabb körülmények között a funkcióképességet és az egészség szintjét. A stresszre adott válasz függ: 1.) A stressz intenzitásától 2.) A stresszor hatókörétől. 3.) A stresszor tartamától 4.) A stresszorok számától és a többi stresszhatás természetétől 5.) Az egyén alkalmazkodóképességétől A homeostazis felborulásának esetén lényeges az egyén alkalmazkodási, probléma megoldási képessége. Az egészségnevelés során lényeges feladat a stressz káros hatásainak megelőzésére irányuló egészségnevelés: - Rendszeres testmozgás: javítja az izomtónust és a testtartást, egyensúlyban tartja a testsúlyt, csökkenti a feszültséget és elősegíti az ellazultságot. Csökkenti a cardiovascularis betegségek kockázatát, és javítja a cardiopulmonalis funkciókat. - Táplálkozás és étrend: a rossz étkezési szokások súlyosbítják a stresszválaszt, az egyént ingerlékennyé, túl aktívvá és szorongásossá teszi, ami rontja az egyén teljesítőképességét és növeli a megbetegedések kockázatát. - Pihenés: a pihenés és alvás felfrissíti a testet és segíti a mentális ellazulást, elősegíti az eredményes problémamegoldást. - Támogató környezet: a stresszhatástól szenvedő beteget szociális és személyes kontaktusainak kiterjesztésére kell biztatnunk. Egy-egy adott betegségben szenvedő betegnek támogató csoportok jelenléte segítséget nyújthat a probléma megoldásában, a további egészségkárosodás elkerülése érdekében. - Időbeosztás: a jó időbeosztású embert kevesebb stressz éri, elkerüli a hajszolt életmód kialakulását. - Az egészség helyreállítása során: a stresszcsökkentő technikák a beteg egészségmagatartását is fejleszti, valamint a későbbi lelki munkamódokban is segítséget nyújt – autogén tréning, zeneterápia, humor, asszertivitás tréning.