A BETEGSÉG HATÁSA A SZEMÉLYISÉGRE FELNŐTTKORBAN
Az emberek különféleképpen reagálnak a betegségre és a
BETEGSÉG fenyegetésére. A betegség olyan állapot, amelyben az
egyén biológiai, érzelmi, intellektuális, szociális és lelki működései csökkennek, károsodnak a betegséget megelőző állapothoz képest. A
BETEG emberekre jellemző viselkedést betegség-magatartásnak nevezzük. Ennek része az a mód, ahogyan az emberek szervezetüket szemmel tartják, tüneteiket észreveszik és magyarázzák, és az egészségügyi rendszer kínálta lehetőségeket igénybe veszik. A betegségmagatartást belső és külső – környezeti, szociális tényezők befolyásolják.
A rövid ideig tartó, enyhébb betegség csak szerény változást szokott előidézni az egyén és családja életében. a
súlyos betegség viszont jelentősen megváltoztathatja a beteg magatartását, érzelmi életét: szorongást, lelki összeomlást, a betegség tagadását, dühöt
vagy visszavonulást válthat ki. A betegség okozta megterhelés leggyakrabban ezeket a reakciókat idézi elő.
Szorongás: keveredik az aggodalom, a nyugtalanság, a bizonytalanság, valamint valamely jövőbeli eseménytől. Pl. a tünetek, panaszok kezdetekor a beteg attól fél,
hogy ezek súlyos, halálos betegség jelei lehetnek.
Összeomlás: a shockreakció markáns érzelmi állapot, amely általában akkor jelentkezik, amikor súlyos betegség tényét közlik a beteggel. Egyes betegeből éppen a shockolás váltja ki a célszerű viselkedést.
Tagadás: a nehézségek tudomásul vételének elutasítása, rövidtávon azonban a betegség leküzdésének is eredményes módja lehet.
Düh: irányulhat a környezet, a betegség, vagy az egészségügyi személyzeti ellen. Ugyanakkor lehet, hogy a családtagjai is dühöt éreznek a beteggel szemben. A harag, mint az érzelmek általában irracionális is lehet. Befolyásolja az egyén társadalmi kapcsolatait és lelkivilágát is.
Visszahúzódás: a többiekkel való együttműködés elutasítása.
lehet valódi depresszió tünete vagy a betegségnek, a diagnózis ismeretének következménye. Lehet, hogy a családtagok is elzárkóznak a betegtől.
Betegség esetén az egyén és a család szerepei is megváltoznak. A változás lehet enyhe és rövidtávú, de drasztikus és tartós is – a hosszú távú változások alkalmazkodást igényelnek. A testkép az egyén saját külső megjelenéséről kialakított szubjektív képzete. Ha a testkép romlik, az egyén viselkedése általában a következők szerint alakul: megdöbbenés, visszahúzódás, a tények tudomásulvétele, elfogadása és a rehabilitáció.
További kivonatok a következőről A BETEGSÉG HATÁSA A SZEMÉLYISÉGRE FELNŐTTKORBAN