A TBC PULMONUM TERJEDÉSE,
TÜNETEI,
KEZELÉSE
A tuberkulózis fertőző
betegség, melyet a Mycobacteriumok különböző típusai okoznak. A baktériumok jelenléte a szervezetet a betegségre jellemző sarjadzásos gyulladásra kényszeríti, melynek elemi jelenségét tuberkulumnak (gümőnek) nevezünk. A betegség lefolyása a baktérium támadó képességének
ÉS a szervezet ellenálló képességének viszonyától függ.
Az elemi gümő mikroszkópikus méretű, de néhány hét alatt látható méretűre
növekszik, közepe sajátosan elhal. Kedvező esetben kötőszövetes heggel gyógyul, esetleg el is meszesedik, máskor tovább növekszik. A másik kedvezőtlen lehetőség, amikor a gümő szétesik és a belőle kikerülő kórokozó újabb fertőzésre képes. Bármi legyen is a gümő sorsa, a megbetegített szerv szövetét pusztítja, hiszen gyógyulása után is értéktelen kötőszövet marad a helyén.
A Mycobacterium tuberculosis bármely szervben megtelepedhet, de leggyakoribb mégis a tüdőben. E kórokozónak sok patogén típusa ismeretes, emberre a humán és a szarvasmarhákat megbetegítő bovin típus a legveszélyesebb, az emberi betegségeket ezek okozzák. A kórokozónak nagy az ellenálló képessége – kiszáradt köpetben hónapokig is fertőzőképes maradhat, ugyanígy szennyvízben is megőrzi virulenciáját – elősegíti terjedését.
Kimutatásának legbiztosabb módszere a tenyésztés, a fertőzés forrása
Beteg ember és a beteg szarvasmarha lehet. Közvetlen cseppfertőzéssel, beszáradt köpet révén, illetve a beteg szarvasmarha tejével terjed. A megbetegedést elősegíti a rossz szociális környezet, elégtelen táplálkozás, betegség, amely rontja a szervezet általános ellenálló képességét, valamint az alkoholizmus.
Tüdőtuberkulózis: a tüdőben megtelepedő baktérium a mikroszkópikus kicsinységű, röntgenvizsgálattal még ki sem mutatható góctól a tüdők szinte teljes elpusztulásáig sokféle kórképet okoz.
1.) Primer gümőkór: régebben a fiatal korúak jellegzetes betegsége, de ma már gyakran idősebeken is láthatjuk. Röntgenképen típusos formában kerek gócból, innen a tüdőkapuhoz vezető nyirokutak kötegéből és a tüdőkapu megnagyobbodott nyirokcsomóiból áll.
A kórlefolyás több irányt vehet:
- A primer komplexus meggyógyul, rendszerint elmeszesedik.
- A tüdőbeli góc
vagy a hilusi nyirokcsomó terjed, növekszik és később gyógyul, vagy elsajtosodik, szétesik, a hörgőn, a nyirokutakon vagy a véráramon keresztül szóródik
Panaszok és tünetek: a primer fertőzés annyira észrevehetetlen lehet, hogy a betegek többségénél már
csak egy későbbi röntgenvizsgálat kapcsán észlelik a lezajlott fertőzés nyomát. A heveny betegség levertséggel, fáradékonysággal, néhány hetes hőemelkedéssel, egyszerű légúti hurut klinikai képét mutatva zajlott le.
Ha a góc növekszik, illetve terjed lebenyes tüdőgyulladáshoz hasonló kép jöhet létre, magas lázzal, elesettséggel járva.
2.) Posztprimer tuberkulózis: legfélelmetesebb a haematogén szóródással létrejött milliaris tuberkulózis (kórbonctani leletben köles nagyságú gümők uralkodnak). Ezekkel a gümőkkel a véráram mindkét tüdőt - de akár az egész szervezetet teleszórja – jelentős légző felület csökkenést okozva.
Panaszok és tünetek: nagyfokú elesettség, éjszakai izzadékonyság, magas kontinua vagy szeptikus jellegű, tartós láz, cyanosis, dyspnoe. Ha az agyhártyák vagy a hashártya is érintett, a meningitis vagy peritonitis tünetei dominálnak. Napjainkban a megelőzés miatt viszonylag ritka és gyógyítható.
3.) Felnőttkori idült tüdőtuberkulózis: Okai között egyaránt szerepel az elsődleges fertőzés megnyugodottnak hitt gócainak fellobbanása vagy újabb fertőzés. Egyik jellemző – inkább fiatalkori – formája a valamelyik felső lebenyben megjelenő “korai infiltrátum”. Ennek sorsa hasonló lehet az elemi gümőéhez – vagy gyógyul, vagy továbbterjed, szóródik, szétesik, és kaverna keletkezik.
A betegség előrehaladását, fejlődését a szervezet immunológiai állapota, reakcióképességehatározza
meg – a lényeg azonban az, hogy az egyszer birtokba vett tüdőszövet többé nem lesz működőképes. Az egymást váltó betegségszakaszok (fellángolások és megnyugvások, hegesedéssel) végül is roncslebenyt eredményeznek – kötőszövetes hegnyalábok között kavernák, kevés ép tüdőszövettel, megvastagodott, zsugorodó pleurával. A mellhártya és a tüdő hegszövet-zsugorodása deformálja a hörgőket, megtöretéseket és hörgtágulatot hoz létre, zsugorítja a mellkast is.
Az erőnlét, a kedélyállapot és az étvágy romlása még a tünetszegény esetekben is megtalálhatóak. A tüdő megbetegedésére utaló tünetek csak az előrehaladott betegségben jelennek meg, teljes súlyosságukban pedig csak a roncsolás stádiumában jelennek meg: eleinte köhécselés, kevés köpettel, majd vérköpés, dyspnoe és cianózis jelenik meg.
A tüdő röntgen és rétegfelvételei segítik a diagnózis felállítását, de teljes biztonságot csak a bakteriológiai vizsgálat eredménye adhat. A vizsgálatra köpetet, gégeváladékot kell küldeni, az eredmény 4-6 hét múlva várható.
Gyógyítása: általános tüneti és sebészeti kezelésből áll. A leggyakrabban használt gyógyszerek: Isonicid (INH), Rifampicin (Rimaktan), Streptomycin, Sural, Pyrazinamid (PZA), Rigemicid. Gyakori kombinációk: INH+SM, Rimaktan+Sural, INH+SM+PZA.
Általános tüneti kezelés: A köhögés csillapítására a szokásos köhögéscsillapítókat felváltva adjuk. A dyspnoe oxigénbelégzéssel csökkenthető. A haemoptoera jellemző, hogy típusos esetben tiszta, világospiros, habos vért ürít a beteg köhögéssel, hányinger nélkül.
Sebészeti kezelésre csak az összes egyéb lehetőség kimerítése után kerül sor. A collapsusterápia, mely a tüdő nyugalomba helyezését szolgálta ma már történelem. A tüdőresectio csak tuberculoticus roncstüdő, gyógyulni nem akaró tuberculoma, csillapíthatatlan vérköpés esetén alkalmazott műtét.
További kivonatok a következőről TBC PULMONUM