A
HOSPICE SZOLGÁLAT SZEREPE, JELENTŐSÉGE A HOSPICE mozgalom megalapítója DR. CICELY SAUNDERS. “Élete utolsó percéig fontos nekünk. Mi nemcsak azért fogunk mindent elkövetni, hogy békében halhasson meg, hanem hogy mindvégig emberhez méltóan tudjon élni.” A mozgalom a meghalás emberhez méltó körülményeinek megteremtésére, a haldokló speciális ellátására indult el. A HOSPICE szó szerinti fordításban menedékhelyet jelent. Valójában nem intézmény, hanem a családon belüli ápolás elgondolása, amely a halálos betegségben szenvedőt abban támogatja, hogy kielégítő minőségű élete legyen haláláig. Napjainkban a házi gondozás és az intézményi ápolás iránti igény is nagymértékben megnövekedett, részben azért, mert az idősek és a krónikus betegségben szenvedők száma jelentősen megnövekedett, ugyanakkor az egészségügyi reform során a kórházi ápolás időtartama jelentősen csökkent, néha már a betegség akut fázisában hazabocsátják a beteget. Ugyanakkor a többgenerációs családok fokozatosan megszűnnek, a legtöbb háztartásban két keresőre van szükség, emiatt kevesebb család tudja megoldani az idősek és súlyos betegségben szenvedők otthoni ápolását. Ekkor nyújt segítséget a házi beteg gondozás, illetve a hospice szolgálat. A hospice gyakran az egészségügyi intézményeken belül működő program az az alapgondolata, hogy a gyógyíthatatlan betegség utolsó hónapjaiban támaszt és gondoskodást kell adni a páciensnek, hogy a lehetőségekhez képest teljes és elviselhető életet éljen. A HOSPICE ellátást lehetőség szerint a beteg otthonában kell nyújtani. A HOSPICE ellátás magában foglalja a haldokló beteg hozzátartozóinak segítését a beteg ápolásában, továbbá lelki gondozásukat a betegség fennállása alatt és a gyász időszakában. Számos hospice program ismeretes, az ápolás alapelvei a következők: - Szervezett otthoni ellátás. - Tüneti kezelés - Orvos által irányított ellátás. - Több szakmából álló ellátó csapat szolgáltatása (orvos, ápoló, lelkész, szociális munkás és tanácsadó). A csapat tagjai között szakképzett önkéntesek is vannak. - Bármikor elérhető orvosi ellátás és ápolás. - A beteg és családjának együttes gondozása. - A gondoskodás kiterjed a gyászolókkal való törődésre is. - A gondozottak kiválasztásában fontosabb szempont a beteg ellátás iránti igénye, mint fizetőképessége. A HOSPICE ellátás formái: - a HOSPICE ház (otthon) 1-től maximum 4 ágyas szobákat jelent. Az elhelyezés a beteg kívánsága szerint történik – van, aki magányra vágyik, van, aki nem. Az ilyen otthonok általában 4-től 62 ágyas intézmények. - Kórházi vagy palliatív részleg: általában onkológiai osztályok része és akkor kerül itt elhelyezésre a beteg, amikor kuratív, azaz gyógyszeres terápiával, már nem lehet több eredményt elérni. - Nappali szanatórium: a beteg napközben van csak itt, de az éjszakát otthonában tölti. - Házi gondozás: a HOSPICE szolgálat személyzete (mindig az aktuálisan szükséges szakember) a beteget otthonában látja el. A hospice program középpontjában elsősorban a palliatív kezelés, azaz a tüneteke kezelése, enyhítése áll, nem pedig a betegség meggyógyítása – palliatív kezelés = tüneti illetve támogató kezelés. Terminális állapotú betegek tüneteinek enyhítésére irányuló szupportív (támogató) kezelések összessége. A pallio szó jelentése: betakarni, enyhíteni, óvni. Az e területen dolgozó ápolóknak speciális szakismeretre van szükségük a fájdalomcsillapítás terén, és jártasnak kell lenniük a haldokló pácienssel és a családjával foglalkozás lélektanában is. A beteg és családja is részt vesz az ápolásban – abeteg ellátását az otthoni szolgálat és a kórházi részleg összeegyeztetve végzi. Arra kell törekedni, hogy a beteg minél tovább maradjon otthonában. A család maga válik ápolóvá, míg a csapat a szükséges pszichológiai és fizikai támaszt nyújtja a családnak. Palliatív kezelés szempontjai: 1. A beteg a legfontosabb információ, akár el tudja mondani a panaszait, akár nem. 2. Előbb a diagnózis és csak ezután a kezelés, mint bármely más kezelésnél. 3. A gyógyszerek megismerése és helyes alkalmazása. Fontos, hogy biztonságos legyen a gyógyszerelés, ismerjük a mellékhatásokat, hogy újabb panaszokat ne okozzunk. 4. Lehetőleg olyan gyógyszert adjunk, amely többféle hatást is kifejt. 5. Lehetőleg hosszú hatású készítményt kell adni. 6. Nem minden fájdalom csillapítható analgetikumokkal. 7. A palliatív terápia intenzív terápia. Folyamatos megfigyelést és szükség esetén azonnali beavatkozást jelent. 8. Örülni kell minden kicsi eredménynek is. 9. Próbáljunk meg mindig valamit tanulni a betegtől, amit más esetben eredménnyel tudunk alkalmazni. A haldoklás stádiumai Elizabeth Kübler Ross szerint: I. Elutasítás: A legújabb kutatások szerint ezt megelőzi a - tudatlanság - és a bizonytalanság stádiuma. Erre a két stádiumra jellemző a kommunikációs zavar a beteg és az orvos, valamint a beteg és a hozzátartozó között is. Az elutasítás tulajdonképpen védekező mechanizmus, jelentkezhet nyíltan és burkoltan is. Nagyon fontos a diagnózis közlése. Tévhit, hogy nem szabad közölni a súlyos betegség tényét, mert a bizonytalanságból eredő szorongás nagyon erős. Tévhit az is, hogy ha nem mondjuk meg a betegnek, akkor ő ezt nem is tudja – a beteg megérzi, megsejti, megtudja. A diagnózist mindig a beteg pszichés állapotának, terhelhetőségének megfelelő módon kell közölni a beteggel való beszélgetés során és több részletben. II. Düh: a beteg haragszik a környezetére, agresszívvé, követelőzővé válhat. Figyelmet igényel, mert fél magára maradni. A beteg és a család is segítségre szorul. III. Alkudozás: felajánlásokat tesz a beteg, fogadkozik és ígér. A gyógyulásért hajlandó lemondani különböző dolgokról, képes áldozatokat is hozni. Sok esetben bűnösnek érzi magát, áttekinti addigi életútját. Segíteni kell, hogy találjon érdemeket is az életútjában. IV. Depresszió: a.) a múltra irányuló- sok mindent elveszít, amit eddig megtehetett. Az álvidámsággal megbántjuk, elveszítjük bizalmát. b.) A halál utáni bizonytalanság: senki nem tudja, mi következik a halál után. Fel kell ajánlani a lelkésszel való találkozást. Szociális munkás segíthet a még elintézetlen dolgok befejezésében. V. Belenyugvás időszaka: ez legtöbbször a hozzátartozóknak a legnehezebb. A szakaszok nem minden esetben követik egymást szabályszerűen, néha nem észlelhetők, de egyes szakaszok vissza is térhetnek.