A MENTÁLHYGIENE FOGALMA, TÁRGYA,
SZEREPE AZ ÁPOLÁSBAN
A mentálhigiéné tulajdonképpen lelki egészségvédelmet jelent, a mentálhigiénés tevékenység a mentális betegségek megelőzésére irányul. A mentálhigiéné az egyén, a szervezet, a csoport, az intézmény, a közösség, a társadalom olyan képessége, amely alkalmassá teszi az embereket arra, hogy problémáikat megoldják. Legfőbb célja a lelki egészség megőrzése és fejlesztése. A lelki egészség kritériumai: munkaképesség, megoldott szociális beilleszkedés, örömképesség, önálló életvezetés képessége, és az életszerepeknek megfelelő viselkedés.
A mozgalom elindítója egy amerikai üzletember – Clifford Beers (1908) volt, aki kétévi elmekórházi tartózkodás után meggyógyult, és nagy hatású könyvben állt ki a megelőzés fontossága mellett. A mozgalom célja kettős volt, részben a kormányokat igyekeztek befolyásolni, hogy a közegészségügyhöz hasonlóan hozzanak létre megelőzési rendszert, részben a közvéleményre próbált hatni, hogy az emberek védekezzenek az ártó körülmények ellen.
A század első felében az elmekórházakba kerülő betegek többsége a szifilisz harmadlagos formái, alkoholizmus vagy drogfüggőség, illetve anyagcsere-betegségek (beri-beri) betegedtek meg, és ezek megelőzhetőnek tűntek az antibiotikumok alkalmazásával, illetve pl. az amerikai szesztilalom bevezetésében is nagy szerepe volt a mentálhigiénés mozgalomnak.
Az I. világháború után szaporodtak viszont az endogén kórképek (szkizofrénia, depresszió, pszichoorganikus kórképek) valamint a neurózisok. Ezeknek a kórképeknek a kezelése során kialakított kóroktani elméletek ismét megelőzési lehetőségeket ígértek. Főleg a pszichoanalítikus irányzatok képviselői hívták fel a figyelmet a gyermekkori szocializáció zavarainak patogén jelentőségére. A lélektani és szociológiai kutatások sokféle megelőzési teóriát hoztak létre – ezek közül a családterápia emelhető ki.
Az európai pszichiátriában főleg német hatásra a főbb pszichiátriai kórképek örökletes kóroktanát fogadták el, a külső károsító tényezők megbetegítő hatását csekélynek értékelték. A genetikai tanácsadás mellett elkezdték előbb a súlyos és idült pszichiátriai betegségben szenvedők, értelmi fogyatékosok kényszersterilizálását, majd pedig a harmincas években Németországban szisztematikusan kiirtották őket. Az eugenikának nevezett genetikai megelőzés embertelensége következtében a mentálhigiéné a II. világháborút követően kiment a divatból, a szocialista országokban mintegy tiltott fogalommá vált. Hazai viszonylatban Hárdi István munkássága számít mérföldkőnek.
A II. világháborút követően számos olyan tevékenységi forma bontakozott ki, amelyet a pszichiátriai megelőzés területére sorolunk, noha szerkezetileg nem tiszta prevenciót jelenít meg. Ezekre jellemző, hogy a megelőzési szándék kifejezett bennük, de a hatékonyság mozzanata tisztázatlan.
- Terápiás technikák kiterjesztése nem betegekre, fejlesztő céllal: a csoportokban az önismereti élmény vagy valamilyen kapcsolati viselkedésforma fejlesztésére kerül sor. Egy másik út a tanácsadás széles körű elterjesztése azzal a céllal, hogy a korán befolyásolt konfliktusokból, kritikus élethelyzetekből nem lesz megbetegítő hatás. További út a krízisintervenció, ezzel az öngyilkosság megelőzésében tulajdonítanak nagy szerepet.
- Önkéntes emberbaráti (laikus) segítés: részben a szegénygondozás, a szociális ellátás tartozik ide, részben a bajbajutott, más szakszerűbb ellátási módszerekhez hozzá nem jutó, vagy azokhoz hozzá nem férhető emberek megsegítése. A segítség sokféle lehet: egyszerű emberi kontaktus, kommunikáció, az izolációból való kiragadás, részben a telefonszolgáltatások, önsegítő csoportok, készségtréning.
- Eszmei, erkölcsi, vallási mozgalmak: számos irányzat jelent meg, amelyek életelvek, életformaműhelyek, önazonossági változások propagálásával próbál meg lelki egészségvédelmi hatást elérni.
- A kognitív és viselkedés-lélektani készségfejlesztés: az egyfajta “viselkedésmérnökség” jegyében sokféle viselkedési változtatást képes elérni, és ezeket oly módon kínálja, hogy a lakosság maga is tudjon változtatni a problémásnak ítélt viselkedésformáin, vagy ki tudjon fejleszteni készségeket.
- Egészségpszichológiai alkalmazások: nagy benne az egészséglélektanra, vagyis az egészségmegőrzésre, a betegségleküzdésre vonatkozó lélektani szabályszerűségek területére specializált pszichológusok szerepe. Központi fogalom a stressz és a megküzdés.
- Relaxáció, meditáció, jóga: ennek lényege a feszültségek önkontrollja, de hangsúlyt kap benne a szervezettel való újfajta érzelmi viszony, a kreatív önfejlesztés és általában az öntevékenység.
- Önsegítés, kölcsönös segítés, érdekképviselet: főleg az idült betegségekben szenvedők körében terjed az önsegítő csoportok mozgalma, ennek igen nagy mentálhigiénés jelentőségét látják, ugyanis a betegek aktiválását váltják ki, illetve az önsegítő csoportok támaszcsoportként is működnek.
- Korszerű lelki egészség promóciós programok: a lakosság öntevékenységére épít, továbbgyűrűző hatásokra törekszik, gazdaságos, hatékonyságra törekvő, flexibilis, komplex, hosszú távú és tervezett. Főleg az életközösségek felhasználására törekszik, vagyis elsődlegesen azokra a szociális keretekre építi fel program elemeit és programfolyamatait, amelyekben a lakosság él – család és környezet, iskola, munkahely, lakóhely, egyéb tartózkodási helyek, pl. kórház.
Az egészségügyi ellátás során, az ápolói munka kapcsán többirányú mentálhigiénés tevékenység is kifejthető:
- A betegségek nem csak testi károsodásokat, de lelki megterheléseket is jelentenek. Igen jelentős az ápoló feladata a félelmek, szorongások feldolgozásában. Ehhez nagyfokú empátiás készséggel kell rendelkezni – meg kell tudni értenie a beteg ember érzéseit, anélkül, hogy ő valóban átérezné azt. Az empátia tanulható és tanítható, a jó empátiás készség közelíti az embereket egymáshoz, segítségünkre van emberi kapcsolataink rendezésében, növeli az alkalmazkodó képességünket.
- A kialakult betegségek kezelésének során felvilágosító tevékenység is végezhető – hogyan előzhetőek meg az állapotromlások, újabb betegségek kialakulása életmód változtatással, helyes stresszkezelés technikákkal.
- Az orvos és nővér ugyanakkor a mindennapos tevékenység végzése közben jelentős pszichés ártalmakat is okozhat megnyilvánulásaival, akár véletlenül is. Iatrogén vagy sororigén ártalomról beszélünk ezekben az esetekben. A leggyakrabban elkövetett hibák: a rutinszerű mondások, tudálékos megjegyzések, álkedvesség, túlzott távolságtartás vagy közelség, elhanyagolás vagy túlkényeztetés, agresszivitás, inkongruencia.
További kivonatok a következőről A MENTÁLHYGIENE FOGALMA, TÁRGYA,