A Tao a modern ember gyógyszere A Tao tanítása ősi korokból, számunkra ismeretlen korok mélységéből maradt fenn. Réges-régi beavatottak isteni világból eredő tanításain alapszik, amelyet később az emberek kiegészítettek megfigyelésekkel, tapasztalataikkal. Lényegét Lao-ce mesteri sorokba szedett leírásában olvashatjuk, illetve – a legenda szerint – egy vámszedő írta le szavait, aki addig nem engedte továbbmenni az úton, amíg át nem adta tanításait. A Tao olyan széles perspektíván át szemléli a világot, amely lehetővé teszi a természet különböző síkjainak egyidejű szemléletét, – a szellemit, a lelkit
és a testit. Látható
anyagi világunkat elemi részecskék rezgése tartja fenn, a rezgés a skálán a szubtilis szellemi finomságtól egészen a tapintható, durva anyagi
világ megjelenéséig terjed. A Tao a világot szellemi szempontból közelíti meg, és a dolgokat abban a tartományban ragadja meg, ahol a közös létük nyugszik. Amíg a modern tudomány a durva anyagi rezgés felől próbál közelíteni az egyre finomabb rezgések felé, nem tudja átlépni azt a korlátot, ahol a rezgés már nem durva anyag, hanem lelki, majd szellemi erők formájában jelenik meg. A Tao a világ megfogalmazásához alapvető kozmikus törvényeket fogalmaz meg. Ezek közé tartoznak a jin és a yang elve, az
öt elem tana, és a testet behálózó meridiánok hálózatának alapos ismerete. A jin és a yang tana Az ikererők: világosság és sötétség, éjszaka és nappal, férfi és nő, jó és rossz, - mind összetartozó dolgok, egymástól el nem választhatók, erőik kiegészítik egymást, világunk stabilitását biztosítják. Egyik se létezhet a másik nélkül, egyensúlyuk esetén megfelelően halad útján a világ, Az öt elem tana Az öt elem öt természeti erő. Az ókori kultúrákban nem létezett az anyagi és a nem-anyagi világ elkülönülése, az ókori emberekben elevenen élt az a felfogás, hogy a világ erők és természeti hatások összjátéka. Rettegték és nagyon tisztelték a természeti erőket; az évszakokat, a szeleket, a vizeket, az isteneknek a viharban megnyilvánuló haragját. A Tao tanítása égből jött, isteni tanokon alapszik, amelyet a későbbi korokban bölcs emberek kiegészítettek megfigyeléseikkel, tapasztalataikkal. Az öt elem: a fa, a tűz, a föld, a fém és a víz. A fa elemhez
tartozik a reggel, a kikelet, a tavasz, a friss szél, a születés, és minden, ami újrakezdés, az erő, a zöld szín. Minden nép mitológiája ismeri az életfa ábrázolást, találkozunk vele például az ókori Mezopotámiában, az esszénusoknál, a keltáknál, az északi népek mondáiban. Ahogy az ember a fában áll, behálózva az ég és a
föld összes erejének erővonalaival, úgy ábrázolták keleten meditációs pózban, felső teste ágakként és gallyakként a föld fölött, alsó teste gyökérként a földben. Az emésztési, a kiválasztási, a fajfenntartási szervek a test alsó felét foglalják el, ez a rész gyökerezik a földben. A tüdő, a szív és az agy a felső részhez tartoznak, az embert az égi erőkkel kötik össze. A tűz-elemhez tartozik a dél, a virulás, a bőség, a nyár. Ide tartozik a tánc, az öröm, a nevetés, az öntudat, a piros és a skarlát szín. A tűz ereje a föld mélyéből az ég felé irányul, az anyagból a szellem felé, a tudattalanból a tudatba. Az emberi testben a tűz elemhez tartozik a szív és a vékonybél, a szívburok és a hármas melegítő rendszer. A föld-elemhez tartozik a közép, az évszakok közötti átmenetek, a nekikészülődés és gyűjtés az új fázis kezdete előtt. Színe a barna és a sárga. A föld a biztonságot és a védettséget, a táplálást és a bőséget jelenti. A föld szellemének lakóhelye az emberi testben a gyomor, a lép és a hasnyálmirigy. A fém-elem évszaka az ősz, napszaka az este. Hatása alá tartozik a szomorúság, a koncentráció, az erők befelé fordulása. Színe a fehér. Keleti kultúrákban fehér a gyász színe. Szervei a tüdő és vastagbél. A tüdő veszi fel az égből áradó csít, (amelyet a hinduk pránának neveznek) vagyis az élet-lélegzetet. A vastagbél adja le a keletkezett salakanyagokat. A megfelelő lélegzés által befolyásolhatjuk fizikai, érzelmi ésszellemi állapotunkat. A víz-elem évszaka a tél, napszak az éjszaka, a halál és az újjászületés közötti időszak. Iránya az észak, színe a fekete. Szervei a vese és a hólyag. Lényege a lefelé süllyedés, függőlegesen le, a Föld középpontja felé, ahol a lelket az eredetéhez vezeti vissza. A különböző elemek ciklikusan működnek, egyensúlyt tartanak egymással, egyik elem működése kihat a másikéra. A taoista gyógyítás alapvető tudománya a meridiánok ismerete, és az elemek ciklikus aktiválódása, - mindez az ősi keleti életmód és gyógymódok alapja.
További kivonatok a következőről Achim Eckert: A gyógyító Tao