Azért szeretem
nagyon ezt a masszázst, mert minden egyes alkalommal nagyon megnyugszom tőle. Valami csoda történik velem
közben. Sehol máshol nem tudok ennyire ellazulni, mint egy Ma-Uri masszázs alatt. Ezért mindenkinek ajánlom, aki szeretne teljesen kikapcsolódni a világ mindenféle zaklató nyüzsijéből.
A masszőr az alkarjával dolgozik csak, ami egy órán keresztül fenomenális érzést okoz. Mindenféle zenére dolgoznak, de leginkább maori zenére szeretnek "táncolni" a masszőrök. Néha én más zenét kérek, mert sokszor nem passzol a hangulatom a maori zenére.
Az én masszőröm nagyon odafigyel rám. Ezért is járok hozzá, mert nagyon figyelmes. Nagyon sok mindenről tudok vele beszélgetni, de csak masszázs után. Mivel majdnem végig alszom a másfél órás csodamasszázst. (Míg otthon nem tudok aludni, itt kipihenem végre magam.) Egy kezelés után mindig három-négy napra feltöltődöm, s teljesen más fejjel látom a világot. Nyugodtabb, strapabíróbb, kreatívabb, kommunikatívabb vagyok. Igazából mindig mondja nekem a masszőröm, hogy ez egy öngyógyító folyamat, mert hát beindulnak nálam az örömhormonok, mikor maszíroz, de szerintem több van ebben a dologban. Sokszor érzem úgy, hogy levesz valamit rólam. Sokági a vállamon hordtam a súlyokat. A nagy terheket, amit szinte
minden alkalommal újra pakoltam magamra. De ebben is változok. Egyre kevesebbet vállalok az életemben, tehát változom. Szerintem ez is ennek a masszázsnak, meg persze a beszélgetéseknek köszönhető.
Azért azt se felejtsem el megemlíteni, hogy a fizikai mivoltom is teljesen megváltozott. Sokkal fittebbnek, fiatalosabbnak érzem magam. Minden sportolónak csak ezt a masszázst tudom ajánlani, mivel minden izomlázat elmulaszt. Érthetetlen számomra, de amikor izomlázzal mentem masszázsra, a végén már nem fájt. Ja, igen, az örömhormonok, mint mondják.
Szóval,a massszázs úgy néz ki, hogy mesztelenül felfekszem az ágyra, letakarnak egy törölközővel, bekapcsolják a zenét, és....
Elkezdik a vállamat, a hátamat maszírozni, mivel hason vagyok. Jó sok időbe telik, mire eljut a lábamig, de hát a hátamnak kell is ez a mennyei érzés. S a vállaim, ilyenkorra már teljesen puhák, lazák. S végig csak az alkarja dolgozik rajtam. Nagyon fincsi érzés. Mintha folyamatosan hullámzana, állandóan érint valahol, soha nem ereszt el. Mintha a tengerben úsznék. Csak hát nem én mozgatom a karjaimat, hanem ő. Igen, ilyet is csinál velem. Szóval, elérkezik a kritikus lábamig. Állandóan egy nagy merevgörcs. S igazából én már itt alszom, s már nem is tudom, mikor lazulnak ki a vádliaim, de mikor megfordulok, már a paradicsomban, vagyis a mennyekben érzem magam. Aztán kezdődik megint előröl minden, az úszás, az álmodás, a mennyben járás. Ilyenkor jön el a kritikus pont. Vége van, ó jaj. Már most? teszem fel a kérdést, hiszen csak most kezdte el, mondom én, s hát az órára nézve leesek a hétköznapok földjére. De azért itt is jó, legalábbis fényévekkel jobb, mint másfél órával ezelőtt. Ezért járok Ma-Uri masszázsra. Próbáld ki te is, ajánlom!