A BŐR ÉLETTANI SZEREPE, JELENTŐSÉGE A SZERVEZET VÉDELMÉBEN, AZ ÉRZÉKELÉSBEN
Testünk egészét kívülről bőr borítja. A legprimitívebb élőlényeknél ez az ectodermális eredetű sejtréteg szolgál a külvilággal való mindennemű kapcsolat felvételére, magasabb rendű szervezetekben az idegrendszer és az érzékszervek kialakulásával ez a funkció bizonyos mértékben átalakult, de bőr megtartotta ingerfelevő képességét, így a legnagyobb kiterjedésű érzékszervvé vált. A bőrben különböző típusú végkészülékek találhatóak: tapintó végkészülék, hőérzékelő végkészülék, Vater-Paccini – mély mechanoreceptor, fájdalomérző szabad idegvégződés. A bőrben és nyálkahártyákban lévő idegvégződéseket, amelyek különféle érzéskvalitásokat közvetítenek összefoglalóan tapintó érzékszervnek nevezzük, a fájdalomérző szabad idegvégződés kivételével. A tapintószerv útján a tapintás, nyomás, hideg, meleg, fájdalom és speciális érzés (viszketés, kéjérzések) felületi érzéskvalitásokat érzékeljük. A bőr másik funkciója a felépítéséből adódó védő szerepe. Szerkezetileg a bőr a külső sejtrétegből (epidermis vagy felhám), az alatta levő vérerekkel dúsan behálózott rétegből (dermis) és egy mélyebb, bőr alatti rétegből (subkutis) áll. A bőr tömött, de egyben rugalmas elemekből áll. A mechanikai igénybevétellel szemben ellenálló, a legtöbb oldott vagy gáz alakú anyaggal, továbbá baktériumokkal szemben átjárhatatlan. A bőr mirigyeinek savas vegyhatású váladéka kémiai védőburkot képez mindennemű fertőző anyag áthatolása ellen. A bőrnek fontos szerepe van a hőszabályozásban is. E funkció anatómiai elemei a bőr gazdag érrendszere és a verejtékmirigyek, amelyek útján jelentős lehet a hőleadás. A bőr rossz hővezető, amelyet még fokoz a bőr alatti zsírréteg is. A bőr mirigyrendszere révén kiválasztó szerv is, és ezzel a működésével a vese munkáját támogatja.