Az önkontroll hiányát sejtető szenvedélyek, mint a pirománia vagy a kleptománia, már jól ismertek a nagyérdemű előtt. Van
azonban egy társuk, amiről kevesen hallottak - ez a hasonlóan súlyos, csak épp kizárólag önveszélyes kóros hajtépkedés, másik nevén a trichotillománia.
Úgy tűnik, a népi pszichológia ismét lépéselőnyben van a tudományokhoz képest. Hiszen még szó sem volt a pszichopatológiai betegségek osztályozásáról, mikor már használtuk a "kínomban a hajam téptem" kifejezést. Találó, hiszen észrevehetjük önmagunkon is, ha bármi feszélyez minket, zavarban vagyunk, vagy épp nagy próbatétel előtt állunk, sűrűn túrunk a hajunkba, csavargatjuk, ok nélkül babrálunk vele, ami némiképp nyugtatóan hat ránk. Mielőtt azonban még bárki kóros pszichés jegyeket vélne felfedezni magán, szögezzük le: ezeknek semmi köze a pszichológusok által súlyos zavarként definiált trichotillomániához, azaz a kóros hajtépkedéshez.
A haj szimbólum
"Harmadéves lehettem az egyetemen, amikor azon kaptam magam egy vizsgaidőszakban, hogy tépkedem a hajam - meséli egy sikeres kezelésen átesett 25 éves páciens. - Nem csak úgy ímmel-ámmal, hanem állandóan. A legrosszabb az volt az egészben, hogy hiába láttam, ahogy a gyönyörű barna hajam helyén egyre több kopasz folt éktelenkedik a fejemen, nem bírtam abbahagyni, mert azt éreztem, nem engedelmeskednek az ujjaim." A haj, mint szimbólum, évezredek óta - legalábbis az evolúciós pszichológusok szerint - egyezményes jel: a fiatalság, szépség és a vonzerő jelképe, egy üzenet: egészséges vagyok, ezért alkalmas és ideális partner a párkapcsolatra, míg más megközelítések szerint a hosszú és dús haj a végtelen szabadság, az önállóság jelképe.
Ezek tudatában talán nem is olyan meglepő, hogy a nők többsége ösztönös programkészlettel rendelkezik arra nézve, hogy kész legyen bármit - időt, energiát és persze pénzt sem kímélve - megtenni a szép, egészséges hajért. Ehhez képest különösen megdöbbentő, hogy vannak nők, akik őrjítő iramban és irgalmatlanul tépdesik ki csomókban a saját hajukat, a kopaszodás látható jeleit látszólag figyelmen kívül hagyva. A megmagyarázhatatlan kényszer hatása alatt álló betegeket az a bizonyos, kényszeres betegeknél már jól ismert belső késztetés mindaddig sürgeti, míg a tépdesés, csavargatás következtében egy meglazult hajtincs el nem hagyja a fejbőrüket.
Ördögi kör
Ezt a cselekedetet azonban csak átmenetileg követi kielégülés vagy megnyugvás, ugyanis a szükséglet csakhamar ismét utat tör magának és újra kiadja a már ismert utasítást: "szabadulj meg egy újabb tincstől" (vagy akár szempillától, szemöldöktől), melyet később összetépdesnek, sőt akár le is nyelnek a betegek, akik a fejbőr és a haj, vagy egyéb testszőrzet látható károsodásán kívül számtalan más mentális tünettel is küzdenek. Gyötri őket az önvád, szorongnak, gyakran bűntudatuk és lelkiismeret-furdalásuk van, sok esetben pedig hangulati nyomottságuk és rossz közérzetük az, ami szemet szúr a mit sem sejtő családtagoknak.
A betegek önpusztító magatartásáért persze nehéz lenne bárkit, bármit is felelőssé tenni, hiszen az okok, mint a legtöbb mentális betegségnél, itt is igen szerteágazóak lehetnek; a családi halmozódástól kezdve a hormonháztartás problémáján keresztül személyiségzavar, vagy egyéb hangulatzavarok: szorongás, depresszió is állhat a főként nőket érintő kínos zavar hátterében. "17 éves volt a lányom, épp az érettségi előtt állt, így nem tartottam gyanúsnak, hogy alig jön ki a szobájából. Ami feltűnő lett, hogy nem akart sapka, kendő, vagy hajpánt nélkül mutatkozni előttem - mesél helyzetükről egy jelenleg még gyógykezelés alatt álló lány édesanyja. - Egy este véletlenül rányitottam a zuhanyzóban és azt láttam, hogy alig van már haja. Amikor elmondta, hogy ő tette ezt magával, csak óriási cirkuszok után sikerült elérnem, hogy pszichológushoz járjon."...