.
A SCLEROSIS MULTIPLEX ÉS TÜNETTANA, ÁPOLÁS,
GONDOZÁS, REHABILITÁCIÓ
A sclerosis multiplex a leggyakoribb szervi idegbetegség az epilepszia mellet. A betegség okát pontosan ma sem ismerjük, az utóbbi évtizedekben az autoimmun folyamat és a vírusos eredet lehetősége került előtérbe. Előfordulása földrajzi viszonyokhoz kötött, az északi országokban gyakoribb, mint a déliekben. Nőknél kétszer gyakrabban fordul elő.
Tüneteit a központi idegrendszer fehérállományának szétszórt elvelőtlenedéses gócai okozzák – erre utal a betegség elnevezésében a multiplex jelző. Az első tünetek igen változatosak, leggyakrabban a 20-40 életév között jelentkeznek. Kettős látás, néha a látás átmeneti elvesztése, szemteke rezgés, tagolt (skandáló) beszéd, változó kiterjedésű zsibbadások, a végtagokban remegések, bénulások. A bénulás centrális, amit a görcsös (spasztikus) izommerevség, fokozott reflexek, kóros reflexek jelenléte határoz meg. Elhanyagolt esetekben a bénult végtagokon ín és izomzsugorodások alakulnak ki. A bénulás leginkább a két alsó végtagra terjed (paraparézis vagy –plégia), máskor az egyik oldali felső és alsó végtagra (hemiparézis vagy –plégia). Gyakori tünet a vizelési zavar, amely vizelettartási vagy vizelési képtelenség formájába léphet fel. Nyúltvelői góc esetében nyelészavar, félrenyelés, hányás, légzészavar jelentkezhet. A betegek gyakran indokolatlanul felhangoltak, máskor hangulatilag esékenyek, túlérzékenyek.
A betegség lefolyására a hullámzás a jellemző: rosszabbodások és jobb állapotok váltakoznak. A betegek egyharmadánál a lefolyás folyamatosan progrediáló. A rosszabbodás megmutatkozhat ugyanazon tünetek súlyosbodásában, vagy új elváltozások fellépésében. Lehetséges, hogy a tünetek bizonyos határig javulnak, majd az állapotkép tartóssá válik. Előfordul jóindulatú formája – egyetlen betegségi szak jelentkezik az életben – amely rendeződik. Különböző ártalmas hatások, fertőzések, nőknél a terhesség, szülés képesek újabb betegségi szakot kiváltani.
A betegségnek oki gyógykezelése nincs. Fő szempontok a károsító hatások (fertőzés, terhesség, trauma) távoltartása, a szervezet ellenálló képességének biztosítása.
Mind a heveny, mind pedig az idült szakban, továbbá a maradványállapotokban döntő jelentőségű az ápolás és a fizikoterápia.
Az ápolásnak ki kell terjednie a beteg mozgatására, a vizelési zavarokból eredő fertőzések elhárítására, a felfekvés kivédésére, illetve ha már kialakult, annak kezelésére. Döntő jelentőségű a betegek pszichés vezetése: a betegség kezdete a fiatal felnőttkorban kezdődik, jelentős mértékű szerepvesztéseket okoz, gyógyíthatatlan, a beteg életének minőségét jelentősen rontja. Igen gyakran fordul elő a depresszió, sőt a suicidium is. Az első tünetek megjelenésétől arra kell törekedni, hogy a beteg ne veszítse el életkedvét, meg kell tanítani arra, hogyan kezelje a tüneteket és használja fel a megmaradt képességeit. A pszichoterápiának természetesen ki kell terjedni a családra is.
A fizikoterápiás foglalkozással a megmaradt működéseket kell gyakoroltatni, a kiesett működések pótlásának lehetőségét megtanítani.
Kiadás kelte: május 16, 2007
További erről Ideggyógyászat
További összefoglalók a következők szerint lindajoy
More