NEUROTIKUS,
STRESSZHEZ KÖTHETŐ SZOMATOFORM ZAVAROK Ezeknek a betegségeknek a jelentősége több szempontból is kiemelkedő: igen nagy az idetartozó zavarokban szenvedők száma, jelentős a más szakterületekkel való átfedés (belgyógyászat, kardiológia), és a nem megfelelően kezelt betegségek munkaképtelenné tehetik a pácienseket. A BNO-10 nozoológiai beosztása szerint az alábbi kórképek ismertek: 1.) Pánikzavar: maga a pánik szó rettegést, félelmet jelent. A betegség rohamokban jelentkezik, a pánikroham lényege egy jól körülírható időszak alatt jelentkező intenzív félelemérzés, amelynek során a következő tünetek közül legalább négy hirtelen fejlődik ki és maximális intenzitását 10 perc alatt éri el. Tünetek: palpitáció vagy tachycardia, remegés, reszketés, izzadás, légszomj, mellkasi fájdalom, fuldoklás, torokszorulás, szédülés, bizonytalanságérzés, ájulásérzés, hányinger, deperszonalizáció vagy derealizáció, félelem a megőrüléstől vagy az önkontroll elvesztésétől, halálfélelem, zsibbadások, bizsergés, érzéketlenség, hidegrázás vagy hevülés. Jellegzetes agorafóbiás helyzetek például egyedül elmenni otthonról, sorban állni, tömegben várakozni. A személy a szorongást keltő helyzeteket kerüli, vagy jelentős szenvedéssel viseli, illetve az ilyen helyzetekben társra van szüksége. 2.) Szociális fóbia: jelentős és állandó félelem egy vagy több olyan tárasa helyzettől vagy cselekvéstől, ahol a személy mások figyelmének, esetleges megítélésének lehet kitéve. Lényegében attól fél a beteg, hogy ilyen helyzetben kínos zavarba, vagy megalázó helyzetbe kerülhet. Ezek a helyzetek majdnem mindig azonnali szorongást provokálnak, esetenként szituatív pánikrohamok formájában. 3.) Specifikus (körülírt) fóbiák: a fóbiáknak számtalan különféle tárgya lehetséges – álatokkal, természeti környezettel, vérrel, szituációkkal kapcsolatos specifikus fóbiák. A betegség lényege túlzott és irracionális, ennek ellenére markáns és állandó félelem meghatározott tárgyaktól vagy helyzetektől, beleértve az ezekkel való szembesülés puszta lehetőségét is. Ezek a helyzetek majdnem mindig azonnali szorongást provokálnak, esetenként szituatív pánikrohamok formájában. 3.) Generalizált szorongás: gyakori zavar, rendszerint a korai felnőttkorban kezdődik. A szorongás maga nem olyan intenzív, mint pánikzavarban. A tünetek lassan, fokozatosan fejlődnek ki, a beteg sokszor nem is tudja megjelölni a kezdetet. A feszültség inkább perzisztáló, tartós, az életet megnehezítő állapot. Legfőbb tünetei: szélsőséges szorongás és aggodalom hónapok óta, a szorongást csak nehezen tudja a páciens kontrollálni. Jellemző a nyugtalanság, felhúzottság érzése, fáradékonyság, koncentrálási zavarok, ingerlékenység, alvászavar. A szorongás és a vele járó fizikális tünetek klinikailag jelentős szenvedést, teljesítmény, és szociálisfunkció károsodást okoznak. 5.) Kényszerbetegség: kényszergondolatokból vagy kényszercselekvésekből álló tünetegyüttes, amely legalább két héten keresztül tartósan fennáll, illetve a kényszeres tünetek naponta legalább egy órát lefoglalnak. A visszatérő kellemetlen gondolatok, késztetések vagy képzetek szorongást, szenvedést okoznak. A beteg igyekszik ezeket elnyomni vagy semlegesíteni. Felismeri, hogy ezek nem a saját pszichéjének termékei, és nem kívülről erednek. Az ismétlődő cselekvések – kézmosás, rendezgetés, ellenőrzés túlzott mértékével is tisztában van a beteg. A kényszercselekvések célja a kényszergondolatok által kiváltott szorongás csökkenése, vagy valamilyen rettegett esemény bekövetkeztének elhárítása, miközben ezek a magatartásformák nincsenek reális kapcsolatban azzal a dologgal, amelynek megelőzésére létrejönnek. A betegek tisztában vannak tüneteik kórosságával, betegségtudatuk megtartott. 6.) Disszociatív (konverziós) és szomatoform zavarok: a hisztéria és a hipochondria kifejezés már az ókortól ismert, de a legújabb osztályozási rendszerből már kiszorult. A szorongásos tünetcsoportok önállósulása mellett a disszociatív ( az emlékezés, a tudat, a szenzoros és motoros működések egységének időszakos szétválása) és a szomatoform (orvosilag nem magyarázható testi panaszok és tünetek) tüneteggyüttesként jelennek meg. A tünetek létrejötte nem tudatos. A tünetek szándékos előidézése nem tudatos motivációból az aggraváció, a nyilvánvaló cél érdekében való tünetprodukció a színlelés. a.) Disszociatív tüneteggyüttesek: - Pszichogén amnézia: pszichogén okokra visszavezethető emlékezetkiesés, ami nem magyarázható a központi idegrendszer valamilyen megbetegedésével, mérgezéssel, vagy súlyos fizikai kimerüléssel. A lényeg a már elraktározódott emlékanyag felidézésének időszakos képtelensége. Rendszerint váratlanul kezdődik és végződik, egyes esetekben az emlékezéshiány nem teljes, csak bizonyos érzelmileg hangsúlyos érzelmekre korlátozódik. - Disszociatív fúga: váratlanul, hirtelen fellépő, körülírt, óráktól napokig tartó emlékezéshiánnyal, célszerűtlen vándorlással járó állapot. Hirtelen szűnik meg, az egyén számára idegen környezetben, érthetetlen körülmények között. Az egyén előtte, után éber, emlékezete egyéb vonatkozásban teljes. Megterhelő külső stresszorok – természeti katasztrófa, háború, baleset időszakában gyakrabban figyelhető meg. - Disszociatív identitás zavar: az egyénnek két vagy több különálló személyisége van, melyek a jelenlétük idején az egyén viselkedését meghatározzák. Gyermekkorban kezdődhet, a felépülés ritka. Típusos esetben mindegyik személyiség integrált, egyéni emléksorokkal, személyes viszonyulásokkal és magatartásmintákkal. - Disszociatív transz és megszállottsági állapotok: az egyén tudatállapota mérsékelten megváltozik, a környezeti ingerekre kevésbé reagál. Tipikus a médiumokra. - Ganser szindroma: a beteg úgy viselkedik, mintha mentális betegséget utánozna, de az egész tünetcsoport a tudatszűk állapot jellegzetességeit fejezi ki, ezt oldódása után amnézia követi. - Deperszonalizációs tünetcsoport: annak a zavarnak a jelölésére szolgál, amelyben az egyén önmagát idegennek érzi, mintha kívülről szemlélné önmagát. - Dissszociatív stupor: érzelmi bénulásról van szó, az egyén érzéketlenné válik minden eseménnyel szemben. - Disszociatív mozgás és érzészavarok: lehetnek részleges vagy teljes bénulások, a hisztériás pszeudokonvulzió emlékeztet az epilepsziás nagyrohamra. b.) Szomatoform zavarok: a beteg számára gyötrődést és teljesítménycsökkenést okozó testi tünetek jelennek meg, de megfelelő testi betegség nem magyarázza ezeket. A tünetek abban különböznek a színleléstől, hogy a beteg ezeket szándékosan előidézni vagy önszántából megszüntetni nem képes. - Szomatizációs tünetcsoport: a betegnek számos változatos szomatikus panasza, és észlelése van, amelyeket súlyos betegség tüneteinek tart. A beteg anamnézise kaotikus, panaszait körülményesen, de pontatlanul, dramatikusa, érzelmileg túlfűtötten ad elő. - Hipochondriázis: a beteg szüntelenül aggódik egy súlyos betegség miatt, normális, testi érzéseket túlértékel, betegségtünetnek tart. Rendszerint egy szervre vagy szervrendszerre lokalizált. - Szomatoform vegetatív diszfunkció: a betegségtudat alapját a vegetatív idegrendszer tünetei és az ezekre vonatkozó szubjektív panaszok képezik. - Állandó szomatoform fájdalom: organikus alapot nélkülöző vagy banális elváltozásra épülő tartós fájdalom, amely az egyén mindennapi tevék