A törésekkel a sebészet egyik külön ága foglalkozik az ortopédia, ezen belül a sérülések a traumatológia
osztálynak egyik leggyakoribb tényezője. Töréskor a csontok folyamatossága megszakad külső vagy belsö hatásra. Külső hatás egy fizikai erő , belső pedig egy csontdaganat következtében következik be. A
törések sokféle szempontból osztályozhatók: - teljes, részleges, egyszerű és darabos vagy akár elmozdulásos. Továbbá az is fontos, hogy milyen csont tört el : csöszerkezetü vagy lapos csont. A koponyatörések és a gerinc sérülések súlyosságuk következtében külön elbírálás alá esnek. A törések általános tünetei: a fájdalom, a duzzanat, a lágy részek vérzéses beszürödése a törés helyén, a végtagrészek rendellenes mozgathatósága és a tappintható vagy hallható sercegő hang. A koponyatörések mind nyílt törésnek minősülnek. Legsúlyosabb a koponyaalapi törés, mert a központi idegrendszernek komoly sérülését okozhatja. Jelei , hogy vér vagy véres savó ürül szájon, vagy fülön keresztül, hányinger, hányás , eszméletvesztés. Bármely fajta törés
esetén elsősegélynyújtásként a törött testrészt rögziteni kell, végtag esetén bármilyen egyenes deszka , esernyő megfelel ideiglenesen, gerinctörés esetén hordágy hiányában akár egy kiemelt ajtó is megteszi. - mindaddig amig szakszerű ellátásban nem részesül a beteg. A gipszkötés a klasszikus kezelési mód. A modern tudomány használja a műtéti rőgzítést drottal, szeggel, vagy szpeciális műanyagok felhasználásával.A gyógyulás, forradás személyenként változik, mert függ az egyén élettani állapotától, valamint a szezontól is hogy mikor történt a sérülés.