A csontritkulás tulajdonképpen egy "csendes" betegség, melynek során - mintegy észrevétlenül - a csontok elveszítik szervetlen
ásványianyag tartalmuk (pl.kálcium, foszfor) és szervesanyag tartalmuk, szerkezeti proteinjeik (kollagén) egy részét. Ennek következtében porózusossá, törékennyé, sérülékennyé válnak, jelentősen veszítenek tömegükből, sűrűségükből. A név maga szó szerint azt jelenti, hogy "porózusos, lyukacsos csont".
gerinctorna, gerincgyógyászat, gerincbetegség, gerincsérv
A statisztikák szerint a 65 éve feletti nők mintegy 80 %-a osteoporosisban szenved. A nők
magasabb arányú érintettségének egyik oka, hogy egy átlagos testalkatú és életvitelű nő a menopausa beállta után minden egyes évben elveszíti csontsűrűségének mintegy 1-2 %-át.
A folyamat szempontjából különösen veszélyeztetett területnek számít a csípő, a csukló és a gerinc. A statisztikák szerint az osteoporosisos törést elszenvedők 50%-ánál újabb törés következik be. A törés veszélyének növekedése az ún. "kaszkád effektussal" írható le: azoknak a nőknek az esetében, akik osteoporosisos csigolyatörést szenvednek el, mintegy 4-szer nagyobb az esélye az egy éven belüli újabb törésnek, mint azok esetében, akik még nem szenvedtek el ilyen törést.
A nők különösen veszélyeztetettek, legfőkképpen hormonális okok miatt. A menopausa bekövetkezte után ugyanis jelentősen csökken az ösztrogén hormon szintje a szervezetben. Bizonyított, hogy a 80 év feletti nők mintegy fele elszenvedett valamilyen mértékű csigolyatörést, mely a röntgenvizsgálatok alkalmával egyértelműen kimutatható. Velük szemben a férfiak későbbi életszakaszukig nagyobb valószínűséggel őrzik meg csontjaik megfelelő sűrűségét, struktúráját.
Érdekes módon faji eloszlást is megfigyeltek, miszerint a fehérbőrű, illetve a dél-ázsiai emberek magasabb fokú csontritkulást szenvednek el életük során, mint a fekete, vagy sötét bőrű embertársaik.