Jó HÍR A RÁKRÓL: megelőzhető!

A rák diagnózisa nem mindig halálos ítélet. 
Vannak esetek, amikor a rák kezelhető kemoterápiával, besugárzással, sebészeti úton vagy más eszközökkel.
Sajnos felismerésekor gyakran már túlságosan előrehaladott állapotban van, és így a betegség végzetes. 
A rák jelenleg a második számú tömeggyilkos Amerikában, csak a szívbetegség előzi meg. Ha nem hajtunk végre pozitív életmódbeli változtatásokat, a 2000. év után a rák első számú halálokká válhat. A statisztika szerint Amerikában minden második férfit és minden harmadik nőt valamikor majd ezzel a félelmetes betegséggel diagnosztizálnak. Jelenleg ebben az országban négy halálesetből egy a rák miatt következik be. 
Mindezzel azt akarjuk mondani, hogy ez a rémisztő gyilkos évente több mint 500000 amerikai halálát okozza. 
Ez önmagában is elég ok, hogy féljünk a ráktól.

Sok ember azonban jobban fél a rák pusztító hatásaitól, mint magától a haláltól. A betegség során ugyanis a fizikai megjelenésben és szellemi működőképességben bekövetkező, gyakran drámai változások előzik meg a halált. Ezek közé tartozik a jelentős súly- és izomvesztés, a hajhullás, a fájdalom újabb és újabb rohamai, a szinte önkívületi állapot, sőt még óriási személyiségbeli változások is végbemehetnek. Ez csak egy része a rák és kezelése következményeinek, amelyek miatt ez a betegség kétségtelenül rászolgál arra, hogy rettegjenek tőle. Sajnos a legtöbb ember úgy érzi, csak egyet tehet: reméli, hogy nem lesz rákos. Nem tudatosul bennünk, hogy az egyéni kockázat mértéke többnyire személyes életmódbeli döntéseinken múlik.

E tudatosítás hiányát bizonyítja, hogy a rákos halálesetek száma Amerikában fokozatosan növekszik - szemben néhány más, életmóddal összefüggő betegség (pl. a szívbetegség) számával. A növekedés mértéke dinamikus. 
Az utóbbi harminc évben a rák előfordulása megkétszereződött. Továbbá a körülbelül 560000 rákos áldozatból, akik 1997-ben haltak meg, a többség megelőzhette volna betegségét, ha figyelmet fordított volna néhány egyszerű életmódtényezőre. Ámbár a rák okozta halálesetek száma évről évre emelkedik az Egyesült Államokban, az egy főre jutó halálozási arány újabban csökkenni kezdett. Ezt az örvendetes kismértékű csökkenést először a National Cancer Institute (Nemzeti Rákkutató Intézet) jelentette be 1996 végén. Az adatok gondos visszakeresése jelezte, hogy a rák okozta egy főre eső halálesetek aránya 1991-ben tetőzött, és attól kezdve igen lassú csökkenés kezdődött. Mi e csökkenés oka? Az ok nem a rák modern kezelési módszereiben, hanem a megelőzésében keresendő. 
Ámbár a jelentés szerzői készséggel elismerik, hogy még messze nincsenek túl a rákkal vívott döntő ütközeten, hangsúlyozottan állítják, hogy a rák megelőzését célul kitűző nemzeti elkötelezettség az univerzális gyógymódokba vetett bizalom helyébe lép. 

Belső testi folyamatainktól és öröklött hajlamainktól eltekintve minden olyan tényezőre, ami hatással van ránk. Ide tartozik a levegő, amit belélegzünk, a víz, amit megiszunk, a táplálékok megválasztása, testgyakorlási szokásaink (vagy azok hiánya), szexuális kapcsolataink, társas viszonyaink stb. Tehát amikor a szakértők azt állítják, hogy a rákesetek 80-90 százaléka környezeti eredetű, ezen azt értik, hogy a rákos megbetegedések óriási többsége megelőzhető, ha odafigyelünk mindarra, amit szervezetünkbe beviszünk, mindarra, amivel testünk beleegyezésünkkel kapcsolatba kerülhet és azokra a dolgokra, amelyeket mi teszünk szervezetünkkel.

A rák és az életmód közötti kapcsolatot már 30 éve felfedezték, a világ népességének döntő többsége mégsem építette be ezt az ismeretet életébe. 1996-ban Michael Sporn professzor áttekintette az Egyesült Államok hivatalosan meghirdett rák elleni háborújának 25 éves történetét. Noha a sikeres területekkel foglalkozott, kiemelte azt is, hogy lassan haladunk a gyógyulási arányok növekedését illetően néhány vezető rákfajta, a mell-, tüdő- és prosztatarák esetében. Megjegyzései Higginson meglátásaihoz vezetnek vissza bennünket, aki azt mondta:

"Támogatni kell az életmódbeli változtatásokra való nevelést és a természetes módszerek alkalmazását, melyek visszaszoríthatják a karcinogenezist (a rák kialakulását)". 
Noha a kutatók ezt évek óta szorgalmazzák, a rákos megbetegedések számának növekedését tekintve nyilvánvaló, hogy még mindig nem tanultuk meg a leckét. Meg kell ismernünk, hogy életmódunk mennyire segíti vagy gátolja a rákos megbetegedés kialakulását, és ennek megfelelően kell változtatnunk. 
Mi is az, amiről ezek a szakértők beszélnek, amikor életmódról és környezetről szólnak a szó tágabb értelmében? Egy viszonylag egyszerű üzenetet közvetítenek, ami nem alkalmas arra, hogy a média képviselje. Ezek az életmódváltoztatások egyszerűek, mégis mélyrehatóak. 
Olyan dolgokról van szó, mint például abbahagyni a dohányzást, egészségesen étkezni, rendszeres testgyakorlást végezni és lefogyni. Amikor azonban a The Wall Street Journal áttekintette a rákos megbetegedésekről szóló híreket, melyekről a tévé, a hírmagazinok és újságok tudósítottak, megállapította, hogy a média nem megfelelő helyre tette a hangsúlyokat. A médiában elsősorban az élelmiszeradalékokkal, a szennyeződéssel, a sugárzással és a rovarirtó szerekkel kapcsolatos aggodalmak kapnak helyet. A rákszakértők fontossági listáján ezek a dolgok sokkal hátrább találhatóak, mint például mindennapi étkezési szokásaink.

Majdnem két évtizeddel azelőtt, hogy a Journal beszámolója megjelent, dr. Ernst Wynder már rájött, mi is a probléma. "Az emberek hajlamosak arra, hogy figyelmen kívül hagyják a saját felelősségüket, és csak a rajtuk kívűl álló karcinogén (rákot kiváltó) tényezőket hibáztatják . Ki vagyunk téve rajtunk kívül álló erőknek is, olyan általános környezeti elemeknek, amelyeket nem tudunk befolyásolni, mint például a levegő és a víz kémiai szennyeződését, a táplálékkiegészítő adalékokat és ízanyagokat. Ezek kapnak nagy figyelmet az egyéni életmódból származó tényezők helyett".