A Dolores műfaja szerint krimi, de Stephen King, a horror koronázatlan királya itt sem tagadja meg önmagát. Mert éppen eléggé
borzalmas már az alaphelyzet is: két rovott múltú szipirtyó él egy fedél alatt egy szigeten, és valami különös szeretet-gyűlölet viszony fűzi őket egymáshoz... Dolores Claiborne közel negyed századon keresztül viselte gondját a kibírhatatlan vénasszonynak tartott Vera Donovannek, akit egy napon holtan találnak.A ház magatehetetlen, hájas úrnője a porcicák elől menekülve egyszer csak kikél tolószékéből, és lezuhan a lépcsőn. Minden jel balesetre utal - úgy tűnik, Vera leesett a lépcsőn - de a helybeliek - a kis Maine-állambeli sziget lakói - arra gyanakodnak, hogy Doloresnek is köze lehetett az asszony halálához. A nem sokkal később érkező postásfiú az összezúzott tetem mellett ott talál egy márvány sodrófát. A helyi seriff is gyilkossággal gyanúsítja Dolorest.
Dolores a rendőrségen beszámol egész életéről: sötét, pokoli indulatokról mesél - és egy régi napfogyatkozás idején elkövetett szörnyű bűntényről... ám azt tagadja, hogy megölte volna szipirtyótársát.
Dolores Claiborne közel negyed századon keresztül viselte gondját a kibírhatatlan vénasszonynak tartott Vera Donovannek. A hír hamarosan eljut Selena St. George-hoz, Dolores New Yorkban élő lányához, aki évek óta elhidegült már anyjától. Lánya, akit Dolores 15 éve nem látott, egy New York-i magazinnál dolgozik újságíróként. Egy napon Selena különös küldeményt kap faxon: egy Bangor-i újság cikkének másolatát, mely egy gyilkossággal gyanúsított nőről szól. És fölé van firkálva egy üzenet: "Ez nem a te anyád?" És Selena, bár munkája Arizona államba szólítaná, mégis a Maine-beli sziget felé veszi útját, munkáját hátra hagyva siet haza, hogy a nehéz időkben az asszony mellett álljon. Szíve mélyén azonban érzi, hogy Dolores nem lehet teljesen ártatlan, hiszen korábban egyszer már került hasonló helyzetbe, amikor részeges férjét - Selena apját - érte halálos „baleset“…
Egy, az életétől már rég megkeseredett, de elveiből jottányit sem engedő asszony tulajdonképpeni tanúvallomása (vagy védőbeszéde) a történet, akit munkaadója, a kibírhatatlan személyiségű rokkant özvegyasszony meggyilkolásával vádolnak. Dolorest nem először kiáltják ki gyilkosnak: 30 évvel a mostani esetet megelőzően rejtélyes körülmények között halt meg kegyetlen és alkoholista férje, s az ügy nem vetett éppen jótékony fényeket az amúgy is nehéz természetű asszony személyére. A kilátástalannak tűnő helyzetről gondoskodik a Kingtől jól megszokott kisvárosi milliő; a Dolores-t kihallgató kiöregedett vadászkopó, kinek makulátlan rendőri múltján esne csorba, ha nem tálalhatná Dolores-t végre bűnösként a vádló közvélemény elé; és a hosszú évek után ismét felbukkanó lánya, aki apja elvesztését követően a nagyvárosba menekült, s bár jónevű újságírónak mondhatja magát, valójában képtelen a lelki traumától megszabadulni. Dolores vallomása során sorra kerülnek elő a sötétebbnél sötétebb titkai, melyek új megvilágításba helyezik mind a férjével, mind a házsártos vénasszonnyal való kapcsolatát, s azoknak különös halálát.
A fájdalmas fordulatokban bővelkedő lélektani drámát Taylor Hackford vitte filmre, akinek e stílusban a 'Dolores' volt az első próbálkozása (ezt követte két évre rá a félelmetes misztikumban ezzel hasonszőrű filmje, 'Az Ördög ügyvédje'). Meg kell hagyni, nem bízta a véletlenre, hiszen a címszerepet arra a Kathy Bates-re osztotta, aki az öt évvel korábbi, szintén King-regényből készült film, a 'Tortúra' szerepéért megkapta a legjobb női főszereplő kategóriáért járó aranyszobrocskát az Akadémiától. Bates ezúttal is bámulatos színészi játékkal uralta a vásznat a Hollywood szuperprodukcióiból méltánytalanul hanyagolt, de drámai és művészi szerepekben brillírozó Jennifer Jason Leigh mellett, aki lányát testesíti meg a filmben. David Strathairn tobzódik a részeges apa szerepében, s üde színfoltként jelenik meg a Dolores bűnösségének kétségbevonhatatlan tényére piócaként tapadó nyomozótisztként Christopher Plummer .