A film Párizsba kalauzol minket, Bonnet úrhoz, aki lelkes műgyűjtő és egyben lelkes és igen kiváló hamisító is. Lánya
hiába próbál a lelkére beszélni, az öreg nem hagy fel kedvenc hobbijával. Most épp egy kiállításra adja kölcsön egyik „híres” szobrocskáját, amit azonban még a szintén tehetséges apja formázott – saját feleségéről. Bonnet úr lánya duzzog, el se megy a kiállítás megnyitójára. Így eshetett meg, hogy Simon Dermott, a műértő nyomozó, amikor aznap éjjel behatol az üresnek vélt Bonnet házába, hogy alaposan szemügyre vegyen egy állítólagos Van Gogh képet, ott találja Nicole-t, a lányt is. Nicole megijed a bár csinos, de mégiscsak betörőnek vélt fiatalembertől és egy pisztollyal véletlen megsebesíti a karját. Később azonban bekötözi a sebet, majd haza is szállítja a titokzatos idegent, aki mindeközben furcsa humorával és modorával kissé belopja magát a lány szívébe. Így kezdődik nem mindennapi kapcsolatuk, és úgy folytatódik, hogy amikor kiderül, hogy a szobrot meg fogják vizsgálni, a lány, hogy megmentse apját, felkeresi egyetlen rabló barátját, és megkéri, lopja el neki azt a szobrot a kiállításról. A fiatal nyomozó belemegy a játékba és vicces jelenetek közepette egyesült erővel ellopják a féltve őrzött „kincset”, miközben szerelem szövődik köztük. A végén persze az álrabló bevallja, hogy ő voltaképpen művészettörténész, vegyész és kriminológus, de mivel bízik benne, hogy leendő apósát jó útra tudja téríteni, mindent elsimít, mindenki számára a lehető legkedvezőbben és a végén pedig a szerelmesek egymásé lesznek. Az öreg jó útra térése azonban kétséges marad...