Szabó Magda írta színpadra. Így a történet rövid, Géza fejedelem és fia, Vajk megkeresztelkedése előtti nap játszódik.
A lényeg Géza és Vajk párbeszédén, kettőjük szemben állásán van. Géza felismerte, hogy az Augsburgi vereség után nincs más választása a magyar népnek, mint beilleszkedni Európába, felvenni a keresztséget, megfelelő államformát és szokásokat. Ezért fiát, Vajkot Deodástusszal nevelteti kereszténynek, igazi európai lovagbak. Ő azonban nem keresztény szívében, sajnálja a magyarok istenét felcserélni a keresztények bús istenére és idegenkedik az európai szokásoktól.
Egy másik megközelítésben a darab (film) Géza apósának, Sarolt apjának, a megvénült és félreállított Gyulának a tragédiája. Gyula fiatal korában ügyes diplomata volt, de amikor Bizáncból gazdagon, bizánci előkelőségként tért vissza, akkor - bár teljesítette küldetését - gyanússá vált és nem kapott több feladatot. A palota egy eldugott zugában élt mellőzötten, egyetlen öröme volt régi barátja, Bönge, akivel együtt siratták a magyarok sorsát. Amikor a keresztelő előtti napon várják a külföldi vendégeket, Géza hirtelen komoly feladatot bíz rá: űjra megkapja bizánci ruháit, és selytelmesen kell mosolyognia, hogy Róma ne érezze megát oly biztosan. Teljesíti is a feladatot, de túlzásba is viszi. Ugyanis amikor az egyik külföldi vendég, aki történetesen Vajk és Gizella házasságát igyekszik már előre megbeszélni, veszélybe kerül, mert Bönge, majd' megöli, Gyula az, aki végül megöli legjobb barátját, hogy nehogy elússzon vajk ragyogó lehetősége, a Gizellával való házassága. A gyilkosságot azonban nem helyeselte se vajk, se ígéza. Így régi ruháitól és új hivatásától ismét megfosztották. Mehet megint magányába, de most már Bönge se lesz mellette. Megrázó darab egyéni és történelmi szonten egyaránt. Gyula Sinkovits Imre, Géza pedig
Koncz Gábor.