3 fogalomnak a megmagyarázását mutatnám be. A
Gestát, a Krónikát és az Évkönyvet.
1) A Gesta:
gesta rerum vagy res gestae = viselt dolgok;
A Gesta irodalmi jellegű műfaj, melynek szerzőjét a szórakoztatás igénye késztette írásra, de egyúttal nagy műgonddal formálja meg a mondandóját. Műve nem kronológikus szempontok szerint készült, hanem tematikus szerkezetű. E közben nagy figyelmet szentel a genealógiai, földrajzi összefüggéseknek. Témáját tekintve is eltér az egyetemes jellegű világkrónikáktól, mivel egy adott nép történetéből merít, feldolgozva annak eredetét is. Főleg szóbeli hagyományokból merít, illetve a XIII. sz.-tól az ősgestákból is. Emiatt is elmaradnak forrásérték tekintetében az évkönyvek és krónikák mögött, de ennek ellenére értékes információkat tartalmaznak.
A magyar történelem jelentősebb gestái: az ősgesták, Ákos mester gestája, Anonymus Gesta Hungarorumja.
2) A Krónika: Khrono (görög eredetű szó) = idő
A Krónikának a legfőbb jellegzetessége az időrendiség, de nem érvényesül oly következetesen, mint az évkönyveknél, s az előadásmód is színesebb, kerekebb. A kereszténység korai századaiban egyetemes, univerzális jellegű, de a VI. sz.-tól (Toursi Gergely hatására) kezdi elveszíteni egyetemes jellegét, s inkább egy dinasztiához vagy tájegységhez kapcsolódik. A szerző legtöbbször névtelenül húzódik meg a háttérben, s inkább a gondviselés szerepét igyekszik hangsúlyozni. Kizárólagosan eseménytörténet, a történelmi összefüggéseket sem vonja be a tárgyalásba. Virágzása a XII. sz.-ig tart, a XIV.sz.-tól a humanista történetírás veszi át a főszerepet.
3) Az évkönyv: annales
Szemben a világkrónikával az évkönyv nem egyetemes, hanem helyi, dinasztikus érdeklődésű. Formailag hasonló a krónikához, amennyiben kronológikus, azaz évek szerint feljegyzett eseményeket tartalmaz. A korabeli szóbeli információk és a jóval korábbi írásos források szoplgáltak alapul. Méág a krónikáknál is szárazabbak és objektívebbek. A szerzetes szerző itt sem önmaga személyét helyezi előtérbe. A szűkszavú adatfelsorolásokat nem kommentálja, a történeti összefüggéseket is csak az egymásutániság szintjén tárja fel. A korábbi történetírók infórmációit (esetenként szó szerint átveszi) nem veti kritikai vizsgálat alá. Az ezredforduló óta a krónika és az évkönyv közötti különbség egyre kevésbé észlelhető.