Édesapám, anno a Krónika megjelenésekor nagy problémával küszködött, nem tudta eldönteni, hogy lemondjon a Hargita
népe
éves előfizetéséről, és rendelje meg az éppen megjelent Krónika- t, vagy inkább párhuzamosan futassa mind két előfizetését abban reménykedve, hogy előbb-utóbb valamelyik nyerni fog a két napilap közül…Egy hónapon belül megoldódott a dilemmája: ismételten a Hargita népe mellett tette le voksát. Kérdeztem édesapámat, hogy miért választotta az egyiket a másik ellenében, és ő erre úgy válaszolt, hogy arról, amit a Króniká ban olvas már tud mindent a tévéből, (az internet még mindig idegen a számára), viszont a helyi hírekről
csak itt a Hargita népe- ben tud tájékozódni. Igazat adtam neki, hiszen egy országos terjesztésű lap, helyi hírek szempontjából, nem vetekedhet egy olyan napilappal, amely valóban Helyi, és újságírói mindennap találkoznak azokkal, akikről írnak, akiknek írnak. Ezért, ha a Hargita népe- t föltétlenül össze szeretném hasonlítani valamilyen más napilappal, akkor egy ugyanilyen típusú napilapot kellene helyeznem melléje. Ez lenne pl. a magyarországi Délmagyar . A névadás mind két napilapnál a földrajzi elhelyezkedést vette figyelembe, és azoknak szól, akik lakják: a Hargita megyeiek gondolom, hogy azért nem lettek Hargita magyarjai, mert annak ellenére, hogy Hargita megye népessége több
mint 60%, mégsem csak őket kell megszólítani, hanem azokat is, akik nem magyarok ugyan, de beszélik a nyelvet. A Délmagyar ellenben (csak) a névadásból ítélve Magyarország déli részein élő magyarokról szól, magyaroknak szól. Ennek a problémának más vetületeibe nem szeretnék belemenni, hiszen nem tartom teljesen szimpatikusnak egyik megnevezést sem. A
nép, mint címadás valahogy a régi kommunista időkre emlékezet, és a
magyar, mint címadás ugyancsak szerencsétlen egy olyan lapnál, amely helyinek tünteti föl magát (a helyiek sokan vannak, és különbözőek).
Írjon kivonatot itt.