Úgy vélem, hogy minden ember e Földön akit valaha
szerettek szerencsésnek érezheti magát. Én személyesen mindig tiszteltem
azokat akik
szerettek, szerelmesek voltak belém, mivel a szerelem érzése oly ritka dolog. Ebben a világban ritkán lehet igazi, érdekmentes, feltételhez nem kötött szerelemmel találkozni. Mindannyian hajlamosak vagyunk magunk irányában elfogultak, kicsit önzők lenni. Eyyel nincs is baj. De ami nagyon fontos, hogy értékelnünk kell az, ha valaki szerelmes belénk. A szerelem ézete istentől fakad. Amikor a szerelmünkre gondolunk, feldiszitjük Őt a világ legszebb dolgaival, mindennel amit csak a
képzeletünk megenged nekünk. A szetrelem, az igaz szerelem határtalan boltogsággal tölt el. Istenien érezzük magunkat, mert igazából magát az Istent tapasztaljuk meg a szeretett személyben. Ezért kell szernünk Istent, hiszen sok köze van a Szerelmünkhöz. Ha majd egyszer véget ér a szerelem, gondoljunk arra, hogy Isten akarta, hogy pontosan azt a személyt válsztottuk. Szeressük Istent, mivel sok boldogságot tartogat számunkra.
Még a viszonzatlan szerelem is szépnek tünhet, ha elfogadjuk, hogy mindaz a képzeletünk varázsa, és Isten iránti szeretetünk.