Az új
bankjegy sorozat akkor utolsónak szánt eleme került forgalomba 1999. április 1-jén. Nagy várakozás előzte meg, hiszen a
régi (1991 óta forgó, barna színű)
jegy hamisítása körül számos bonyodalom adódott. A cikk elemzi magát a bankjegyet, utalva
Az akkori bankjegyforgalom összetételére, a régi jegyek beváltási gyakorlatára. Nevezetesen, hogy a váltás a korábbi várakozásokhoz képest gyorsabban zajlott. A tízezres 1997-es bevezetését követően az 5000 forintosok forgalma jelentősen visszaesett.
Korábban ez volt a régi sor legmagasabb címlete, s a kilencvenes évek elejének magas fokú inflációja nagymértékben igénybe vette az ötezreseket. Az új jegy illeszkedett a sorozat korábban megjelent tagjaihoz, mérete a többivel azonos, tehát 154 mm széles és 70 mm magas. Tervezője ugyancsak Vagyóczky Károly. Ő metszette az előoldali képet is, míg a hátoldalét Bojtos Károly. A jegy domináns részei metszetmélynyomtatással készültek a Pénzjegynyomdában, Budapesten. A különleges, jelzőrostokat, biztonsági szálat
is tartalmazó bankjegypapír pedig jelen esetben is a Diósgyőri Papírgyárból érkezett. Az előoldali domináns kép a legnagyobb magyart (Kossuth Lajos illette ezzel a névvel) Széchenyi Istvánt ábrázolja. Szinte lehetetlen lenne érdemeit felsorolni. Arcképe díszítette korábban a húszas években több pengő jegyet is, a
forintos közül pedig emlékpénzkre válaszották arcképét vagy műveit. A bankjegy előoldalához illeszkedő hátoldai kép a nagycenki kastály kora klasszicista képét ábrázolja. A kastély történetének háromszáz éve szorosan összefonódott a Széchenyi-család történetével. István 1820-ban lett a kastély tulajdonosává és alakította át korának egyik legmodernebb, legfelszereltebb épületévé.
További összefoglalók a következőről Az 5000 forintos bankjegy