A kisfiam nagyon rossz evõ.
Nem hajlandó megenni a gyümölcsöket, ritkán tudok csak belepréselni egy-egy kivit, almát, bár rendszeresen kínálgatom
az idénygyümölcsökkel. A napi étkezése
is nagyon gyér. Alig akar fõtt ételt enni, a reggeli és a vacsora állandó kínlódás. Még soha nem mondta, hogy éhes. Szerintem a reggeli is nagyon fontos,
de van úgy, hogy csak tíz-tizenegy óra körül tudom megetetni. Akkor is csak pár falatot. Persze, így az egész étkezés kitolódik néhány órával. Igaz, naponta megeszik egy Túró Rudit, azt legalább szereti. Szereti rágcsálni az Orbit gyerekrágókat is, talán ezek is elveszik az étvágyát. A vizet egyáltalán nem issza meg. Csak szörpöket. Borzalmas hisztit rendez,
ha vízzel kínálom. Adom neki a Béres-cseppet és a Multi Sanostol vitaminszirupot, de így sem javul az étvágya. Tizenkét kiló a súlya (három kiló hetven dekával született). Egyébként nagyon aktív, értelmes kisgyerek. A gyerekorvos azt mondja, ne aggódjak, még egy
gyerek sem halt éhen, akit rendesen etetnek. Várjam meg, amíg éhes lesz. Megpróbáltam. Délután négy órakor kért enni, de a fõtt étel nem tetszett neki, nutellás kenyérrel csillapította az éhségét. A másik gondom: nem hajlandó egyedül elaludni. Oda kell feküdnöm a kiságy mellé a padlóra - könyéken támaszkodva, fejem a kiságyba hajtva -, hogy õ pödörgethesse a hajam. Éjszaka mindig felébred legalább háromszor, iszik egy kortyot, és félálomban keresi a hajamat. Olyankor kiugrom az ágyamból, és megyek a kiságy mellé. Gyakran ott alszom egész éjjel, már tettem oda egy matracot. A kisfiú nagyon érzékeny, ragaszkodik hozzám. Az édesapja külföldön dolgozik, csak kéthavonta tud hazajönni, három-négy napra. Éjjel ég a lámpa, hogy lásson, ha felébred. Közeleg az óvoda (2000 áprilisában), szeretném rendezni ezeket a dolgokat, de nem szeretnék lelki sérülést okozni neki. Egy kicsit el is van kényeztetve, ugyanis egy szem gyerek, elsõ unoka és dédunoka. Mindenki szemefénye, de én néha úgy érzem, a rabszolgájává válok. Mit tehetnék? VÁLASZ: A doktor úrnak igaza van. Sõt: nem csak akkor nem hal éhen az egyébként egészséges gyerek, ha rendszeresen etetik, hanem, ha egyáltalán van mit ennie. De én az egész napos próbálkozás után biztos, hogy délután négykor nem adtam volna nutellás kenyeret. Esetleg vajas kenyeret, netán lekvárosat vagy uram-bocsá, zsírosat, de hogy még a kenyéren is édességet egyen, azt nem. Mint ahogy a szörpöket is lassan kivonnám a forgalomból. És ha a víztõl hisztizik, eleinte limonádét adnék, vagy teát. (A szörpökben is ott van az étvágyat elütõ cukor, nagy töménységben.) Az Orbit gyerekrágókat vagy a bármilyen gyerekrágókat szintén kivonnám a forgalomból. És ugyanígy a vitaminszirupot is, hacsak az orvos nem rendeli betegség vagy lábadozás idején. Jósolható, hogy addig nem fog gyümölcsöt enni a gyerek, amíg maga bele akarja préselni. Nem lesz normális evõ addig, amíg minden reggeli és vacsora állandó kínlódás, mint írja. (És az ebéd?) Hadd kérdezzem meg: ezek a reggelik és vacsorák együttes étkezések, vagy csak maga eteti - akarja etetni - ilyenkor a gyereket? Ahol a család, vagy legalább néhány családtag együtt eszik, legalább naponta egyszer-kétszer, de ha otthon vannak, háromszor, és senki nem törõdik azzal, hogy a gyerek eszik-e vagy sem, és hogy mibõl mennyit eszik; amibõl kér, kap, de inkább keveset, mint sokat - nos, az ilyen környezetben nem szokott különösebb gond lenni a gyerekek evésével. (Különösen jót tesznek a testvérek, unokatestvérek - bár írta, hogy itt nincsenek -, egyszóval az olyan családtagok, akik "csak magukkal" törõdnek, versengenek a jobb falatokért, a tál vagy a lábos kimártásáért ...) Láttam már olyan gyümölcs-nemevõ gyerekeket, akik a gyümölcssalátát (apróra reszelt és vágott almát, narancsot, banánt, kivit, belefacsart citrommal) nagy kedvvel kanalazták, és még kértek belõle. Van gyerek, aki nem szereti, és nem eszi az almát, deha pempõvé reszelik üvegreszelõn, szenvedélyesen felfalja... Azt írja, hogy a gyerek súlya tizenkét kiló! Ez egyáltalán nem arra vall, hogy a gyerek ne táplálkozna a szervezetének megfelelõen, netán koplalna. Ha megkérdezném, hogy mit iszik reggel és este, könnyen lehet, hogy kiderülne - ilyesmit sokszor tapasztaltam -, hogy az egy-két bögre kakaóját boldogan hörpinti le. (Csak esetleg az aggódó szülõ ezt sem evésnek, sem ivásnak nem tekinti, és a beszámolóban megfeledkezik róla.) Egyébként, mint biztosa maga is tapasztalta, vannak jó húsban levõ gyerekek, akik alig esznek ("nem esznek"), és vannak sokat faló, nagyon sovány gyerekek. Alkati kérdés. Általában sokkal többet eszünk és sokkal többet etetünk meg a gyerekekkel, mint amennyire szervezetünknek - szervezetüknek - szüksége volna. (A jóléti, fogyasztói társadalmakban.) Biztos vagyok benne, hogy amíg központi probléma marad maguknál az evés, addig nem fog változni a helyzet. Ha találkoznánk, azt is megkérdezném, hogy maga hogyan viseli el férje távollétét? Lehet, hogy rosszkedvû emiatt? Netán szorong? Lehetséges, hogy ha a saját állapota jobb, kedélye derûsebb lenne, kevesebbet foglalkozna a gyerek evésével, s ez jelentõs változást hozna? Van-e lehetõsége arra, hogy a közelben lévõ családgondozót, pszichológust a saját ügyében felkeresse? Ami pedig az alvást illeti: le kellene oltani a lárnpát, mert fénye csökkenti az alvás mélységét, és elegendõ volna egy kis derengõ égõt alkalmazni, ha kell. Kellene találni a maga haja helyett valami más csavargatnivalót, hajas babát, fakoronghoz, fakockához rögzített fonalat, vagy esetleg éppenséggel a maga hajából egy tincset. Szeretném, ha ezentúl a saját ágyában aludna. Ha a gyerek felébred és kétségbeesetten hívja - ugye, nincs rá mód, hogy külön szobában aludjon? - oda kell menni, meg kell vigasztalni, de utána vissza kell mennie a saját ágyába. Lehet, hogy néhány hétig így még fárasztóbbak lesznek az éjszakák, de tapasztalatom szerint ez a következetesség meghozza az eredményt.http://gyermekorvos.mediacenter.hu/vekerdy/cikk0006.html
További összefoglalók a következőről ROSSZ EVŐ, ALVÓ A GYERMEKEM