Nézzünk magunkba! Következetesség és szeretet.
Ha a
gyermek nem fogad szót, túlságosan nyüzsög, nem hajlandó elfoglalni magát, vagy nem úgy viselkedik, ahogy elvárnák, könnyen csúszik ki a szülõk száján
az ítélet: „Rossz vagy !” Nem vele született tulajdonság, hanem a
nevelés (vagy éppen annak hiányának) eredménye, és legtöbbször a szülõk következetlen viselkedése vagy túlzott elvárása az oka. Hogyan lehetne könnyebbé, elviselhetõbbé tenni a „
folyton nyüzsgõ, folyton beszélõ" gyermeket a felnõtt számára, illetve a felnõttet a gyerek számára.A szülõnek (leggyakrabban az édesanyának, hiszen jórészt õ tölt több idõt a gyerekkel) nehéz a dolga, mert nincs egy perc békessége, a gyermek nyüzsög, folyton nyúzza valamiért, folyton nyafog: a szülõ retteg, hogy a gyermek kárt tesz magában vagy a holmik között:nem fogad szót: nem lehet a lármát kibírni. Nehéz a gyermeknek, mert egész nap veszekszenek vele. Édesanyja mindig haragszik, sohasem teheti azt,amit akar,édesanyja mindig szabadulni akar tõle,folyton azt hallja, hogy ő rossz.Ha valakiben felmerül, hogy "rossz"a gyermeke:három dolgot kell megvizsgálni: Nem azért mondjuk-e rossznak a gyermeket, mert viselkedését nehezen bírjuk? Nem követelünk-e tõle olyat, ami csak hosszas nevelés után fejlõdhet ki? Nem vetünk-e a szemére olyan tulajdonságokat, melyek egy felnõttnél tényleg csúnya hiba, de gyermekeknél nevelendő hibák: Pl: önzés, irigység, hazugság. Mennyire vagyunk
mi magunk hibásak a gyermek rosszaságában? Mennyire vadítottuk el mi magunk. Mennyire visszük bele mi magunk a rosszaságba?A szülő részéről elhangzó panaszokból”Nyüzsög, nem marad nyugton, ezzel agyonidegesíti a környezetét.”A gyermeknek egyszerûen szüksége van a sok mozgásra, Mi vagyunk a felnõttek, nekünk kell egyrészt biztosítani a megfelelõ mozgáslehetõséget, másrészt nekünk kell uralkodni magunkon, hogy természetes magatartását el tudjuk viselni. “Zaklat, folyton azt szeretné, ha játszanék vele, öltöztetném, mesélnék neki, tehát körülötte ugrálnék. Miért nem tud kicsit békén hagyni? Olyan "rossz" ez a gyermek!”A gyermek megszokhatta, hogy egészen 2-2,5 éves koráig folyton körülötte voltunk, minden igényét kielégítettük, most nehéz tudomásul vennie, hogy ez már nem így van. A gyermek nagyon szereti anyját, kevesli az együtt töltött idõt. Ha a gyermek megkapja azt a biztonságot, hogy édesanyja is szeret vele együtt lenni, szeret vele játszani, sétálni, akkor sokkal kevésbé erõszakoskodik olyankor, amikor az anyjának erre nincs módja. Ha a gyermek tudja, hogy naponta van olyan idõszak, amikor a szülõ teljes figyelme az övé,akkor megértőbb lesz. .
További összefoglalók a következőről "ROSSZ"-E A GYERMEK?