Emberek ezrei, talán milliói szembesülnek azzal a nagy problémával, hogy annak ellenére, hogy nagyon szerlemsek, mégis hihetelenül
magányosak. Ez az érzés többnyire abból fakad, hogy a szerelmünk viszonzatlan. Ez lehet kapcsolaton belül, vagy kivül. A kapcsolaton belüli magányosság nincs kárhozatra itélve. Hiszen a szerelem csodákra képes, és arra is, hogy újabb szikrával lángra lobbantsa az alvó érzéseket. Sokszor azért leszünk magányosak a szerelemben, mert túl sokat várunk el tőle. A szerelem jobban fáj, mert túl sok reményt füztünk hozzá. A szerelem érzete
gyorsan változik. A mai moder világban a társkapcsolatok gyorsan létrejönnek, és a szakitások és az újraismerkedések ideje is leszükült. A szerelem, nem mentális betegség, de akár annak is hivhatnánk. Hisz, ha jól működik, agyunk funkciója, valéamint egész
szervezetünk pozitivan reagál rá. Ha rosszul működik, a szervezetünk a stresszhormonok, a depreszió hatására kezd leépülni.