Aki látta
az Esőember című 4 Oscar-díjat nyert filmet, bizonyára mélyen emlékezetébe véste a Dustin Hoffmann által megformált Raymond Babbit alakját. A filmhez az inspirációt Kim Peek - „az igazi Raymond Babbit“ – adta. Kim 1951. november 11-én született a Utah állambeli Salt Lake City-ben. Kim Peek-et megismerve nehéz eldönteni,
hogy egy valódi zsenivel állunk-e szemben vagy egy értelmi fogyatékos emberrel. Memóriája oly mértékben képes tárolni az olvasottakat, mint senki másé a földön, a mindennapi élettel kapcsolatos teendők elvégzése azonban kihívást jelentenek számára. Kimnek rendkívüli vizuális- ill. képmemóriája van veleszületett agyi rendellenessége eredményeként. Kisagyának megrongálódása következtében nagyfejűséggel született, valamint az ún. ACC nevű betegséggel (Agenesis of the Corpus Callosum), amelynek következtében hiányoznak azok az idegkötegei, melyek az agy két féltekéjét kötik össze. Kim Apja, Fran Peek elmondása szerint Kim 16-20 hónapos kora óta jegyez
meg dolgokat. Később könyveket olvasott, memorizálta őket, majd fejjel lefelé állította őket a könyvespolcra, jelezve, hogy azokat a könyveket már olvasta – egy szokás, amelyet
ma is folytat. Egy átlagember egy könyvben 1 oldalt kb. 2-3 perc alatt olvas el. Kim ezzel szemben egy oldalt 8-10 másodperc alatt, egy könyvet pedig 1 óra alatt olvas el, s az olvasottak 98 %-át megjegyzi. Mintegy 12 ezer könyvet raktároz agyában olyan témákkal kapcsolatban, mint a történelem, irodalom, földrajz, számok, sport vagy a zene. Kim 4 éves koráig nem tudott járni, s ma 56 évesen is kissé féloldalasan megy. Kisagyának sérülése miatt az öltözködéssel, mosakodással és egyéb koordinációt igénylő feladatokkal nehézségei vannak. A pszichológiai és az IQ teszteken jóval átlag felett teljesített, kiemelve néhány tárgyat, melyekben különösen jó eredményt ért el. Az átlagos pszichológiai és IQ tesztek azonban nem alkalmasak Kim képességeinek mérésére. A többi zsenivel ellentétben Kim képes volt szociális képességeinek fejlesztésére, édesapja szerint pár éve a humora is meglepően megnőtt. Gyerekkorában sosem tanult zenét, a darabokat azonban, melyeket az elmúlt évtizedek alatt hallott, eltárolta agyában. Ma már tud zongorázni és az általa elraktározott klasszikus zeneműveket is el tudja játszani. 1984-ben a forgatókönyvíró Barry Morrow találkozott Kimmel Arlingtonban - a találkozó eredménye a 4 évre rá bemutatott „Rain Man“. Bár az Esőember, Raymond Babbit alakját Kim Peek inspirálta, a filmben Raymond-ot autistának tüntették fel. Dustin Hoffman, aki Raymond Babbit-et alakította, találkozott Kimmel és más hozzá hasonló képességű emberrel is, s tanulmányozta viselkedésüket a minél pontosabb alakítás végett. A filmbemutató után Kim rengeteg felkérést kapott, melynek következtében önbizalma és önbecsülése nőtt, valamint megváltozott az emberekhez való hozzáállása. Míg a film készítése előtt kerülte az emberi tekinteteket és az emberi kapcsolatokat, ma már gond nélkül ismerkedik idegenekkel. Barry Morrow a filmért kapott Oscar-díját Kimnek adta, hogy vigye magával a felkéréseire és mutassa meg a világnak. Kim előszeretettel osztja meg mindenkivel óriási ismereteit. Ha megmondjuk mikor születtünk, Kim megmondja nekünk születésünk milyen napra esett és milyen napon lesz a 65. születésnapunk. Kim mellett állandóan ott van édesapja, Fran, aki elvégzi helyette a Kim számára nehéz, mindennapi teendőket. Kim egyszer apjáról úgy nyilatkozott: „We share the same shadow“ – könnyeket csalva apja szemébe. Kim és Fran Peek ma is számos felkérésnek tesznek eleget. A visszajelzések alapján Kim pozitív hatással van gyerekekre és felnőttekre egyaránt, akik a Kimmel való találkozás után máshogy közelítik meg azokat, akik „mások“. Ahogy Kim apja, Fran könyvében írja: „Ha felismerjük és tiszteljük a különbséget a másik emberben, ha úgy bánunk a másikkal, ahogy mi szeretnénk, hogy velünk bánjanak, a világ jobb hely lehet…Hisz nem kell értelmi fogyatékosnak lenni ahhoz, hogy mások legyünk. Minden ember más…"
További összefoglalók a következőről Kim Peek - Az igazi Esőember