Bakócz Tamás Magyarország méltán egyik leghíresebb főpapja. A bíboros, aki komoly eséllyel vett részt
az 1513-as
pápaválasztáson. Írásommal szeretném röviden a kedves olvasó emlékezetébe idézni Bakócz Tamásnak az 1513-as pápaválasztáson betöltött szerepét.
Tamás bíboros még 1512-ben megérkezett „az örök városba”, ugyanis hivatalos volt az V. Lateráni Zsinatra (1512-1517), melyet II. Gyula (1503-1513) hívott egybe. Érkeztének hírére (ha hihetünk Szerémi Györgynek) Róma tereit és utcáit feldíszítették. A Virágok terére (Capo di Fiori) érvén szolgáival öszvérei hátáról aranyat szóratott az őt üdvrivalgással köszöntő római népnek. Császároknak kijáró diadalmenetben vonult be Magyarország főpapja Rómába.
II. Gyula 1513. február 20-án éjjel adta vissza lelkét teremtőjének. Ezt követően háromtagú bíborosi testület vette át a Pápai Állam kormányzását, melynek tagja volt Bakócz Tamás is.
Az új pápa megválasztására 1513. márciusában került sor. Az első szavazás március 10-én zajlott le, mely inkább csak az erőviszonyok felmérése volt. Ezen a szavazáson kapott Bakócz nyolc szavazatot, Valenciai János után a második legtöbbet (ő tizenhármat kapott). A bíborosok között a legjelentősebb irányzatok a fiatalok „pártja”, valamint az idősebbek csoportosulása volt. A fiatalok szavazataikkal G. Medicit támogatták, az idősebbek pedig belátva, hogy az ifjak szavazatait Medici bíborostól el nem vonhatják, szintén megegyeztek, hogy őt fogják szavazataikkal segíteni. A végleges szavazásra másnap, március 11-én került sor. Az új pápa a 37 éves G. Medici bíboros lett, aki X. Leó (1513-1521) néven vonult be a pápák történetébe. Megválasztásakor állítólag a következőket mondta: „Élvezzük a pápaságot, melyet Isten adott nékünk.” Az új pápa egyik legelső intézkedése volt, hogy Bakóczot teljhatalmú követévé (legatus latere) kinevezvén egy a törökök ellen indítandó keresztes hadjárat megszervezésével bízta meg —így Leó „megszabadulhatott” a „nagy riválistól”.
A jobbágyi származású Bakócz Tamás jeles példáját adta a küzdeni tudásnak. A társadalom szegényebb rétegéből lett vezető politikai és egyházi vezető. Ha a nagyhatalmak mellé álltak volna (amint ezt például Velence korábban megígérte neki, ám erről megfeledkezett) a pápaválasztáson, talán ő lehetett volna a történelem folyamán az első magyar pápa.