A legnagyobb boldogság közepette is összezörrenhetnek az amúgy harmonikus kapcsolatban élő párok. Aztán elsimulnak
a hullámok, édes a kibékülés. Ha történetesen már anya és apa ugrik egymásnak, nagyobb a rizikó, a gyerekek mindent másképp érzékelnek. Nekik elég a hangos szó, máris pánikba esnek. A nagyobbacskák az ovis vagy az iskolai élményeikre alapozva egyből rettegni kezdenek, hogy anya vagy apa kilép a családi kötelékből. Mit lehet tenni? Hogyan kell okosan bánni a veszekedéssel mint helyzettel? Abban a párkapcsolatban, amelyben soha nincsenek nézeteltérések, egyik fél sem kommunikál a
másikkal. Az emberi természet velejárója, hogy néha rossz a hangulatunk, nem értünk egyet a másikkal, vagy valamelyik családtagunkon töltjük ki a mérgünket. Lényegében lehetetlen úgy élni az életünket, hogy minden pillanatban azon aggódunk, hogy a gyermekeink árgus szemmel figyelik minden mozdulatunkat. Ha a
gyermekek füle hallatára vesztünk össze, az a legfontosabb, hogy a bocsánatkérés és a kibékülés is előttük történjen meg. Így követhető mintát tudunk nyújtani a konfliktusok kezelésére. (Ez néha nem is olyan egyszerű feladat!) Nem az időnkénti civakodások, hanem az együttélés során általánosan tanúsított magatartásunk az, amely a leginkább befolyásolja a gyermekeket. Ha a családban mindennaposak a veszekedések, forduljunk szakemberhez. Az alant csatolt oldalon jó tanácsokat olvashatunk a gyakori efféle problémák megoldására!