Ha a butaság fájna, a fél ország már beleőrült volna. Ilyen kisstílű gondolkodásmód, ami elharapódzott mostanság, számomra pár hónappal ezelőttiig
is elképzelhetetlen lett volna.
Az rendben van, hogy az ember felejt. De, hogy fél Magyarország amnéziában szenved, az már orvosért kiált.
A rendszerváltás hajnalán, mindenki kárpótlásért kiáltott, és mindenki kapott is. A világ legrosszabb törvényeivel, kárpótlási jegyek kibocsátásával az akkori kormány megalapozta Európa legnagyobb arányú csalássorozatát, teljesen törvényesen. A kárpótlási jegyek felvásárlása, adása-vétele, földek megszerzése, hatalmas egybefüggő, szépen csatornázott, talajvízmentes földterületek szalagparcellázása, (akkor még földmérőként dolgoztam, és volt olyan terület, ami 1méter széles és 600 méter hosszú volt). Az új tulajdonosok, egy sor kukoricáért képesek voltak utakat, vízelvezetőket beszántani, majd a talajvíz miatt vastag kárpótlást kérni a kormánytól. Az egész kárpótlási mizéria leírása egy teljes könyvet igényelne,
De nem ez a célom most. Ugyanaz a kormány hátat fordított a teljes Orosz piacnak, annak utódállamaival együtt. Kivéve a mai magyar második leggazdagabb emberének kikiáltott egyént, vajon miért lett olyan gazdag? Az még rendben van, hogy túlbuzgóságukban szartak az orosz piacra, de hogy a nyugati segítséget is visszautasították, az már a nagyképűség csimborasszója volt.
1990 októberében, drasztikusan szerették volna emelni a benzinárakat,
akkor alakult ki az a bizonyos „taxisblokád”. Az ellenzék, hiszen az a dolga, teljes mellszélességgel kiállt a blokád mellett. Az akkor még vad liberális FIDESZ, (hol van még az MPP?) hazugozta a miniszterelnököt, egyébként teljesen joggal, Jeszenszky Géza külügyminiszter, (Flipper Öcsi nagybácsikája) pofátlanul tagadta a nyilvánvaló tényekkel bizonyított kalasnyikov szállítmányok létezését, az akkor még jugoszláv területekre. A belügyminiszter, Horváth Balázs, (isten nyugosztalja!) a taxisblokád alatt már a hadsereg bevonását fontolgatta, két tántorgás között a parlament ablakában. Hála az égnek még azt sem tudták, hogy a hadsereg főparancsnoka a Köztársasági Elnök, aki megmutatta neki a börtönben tanult fityiszt. Szóval szép évek voltak. A liberális gyerekek, nagy hajjal, szőrösen, farmerdzsekiben szólaltak fel a parlamentben. Tetszettek, fiatalok voltak, vagányak, okosak, bátrak. Még a választások előtt elhunyt Antall József miniszterelnök, nyugodjék békében. Azóta hatalmas államférfinak tartják, (nemrégen ha jól tudom Brüsszelben, elneveztek róla valami termet, megérdemli, oly korban élt, amikor vakok között félszemű volt a király) én nem tartom annak még kicsinek sem, sőt nem tartom államférfinak, nem bántom, nem volt rossz szándékú ember, csak arrogáns, hideg, kioktató, és teljesen antipolitikus. 1994-ben aztán elzavarták őket a fenébe. A volt „komcsi-szocik” egy halom trágyadombra ültek kormányozni. 1995-ben olyan lépésre kellett szánniuk magukat, amihez kellett egy ember. A Bokros Lajos. Az ország likviditási gondokkal küzdött. Horn nyuszi hónapokig halogatta a lépést, de sikerült beleverni a buta fejébe, hogy nincs más lehetőség, mint átadni egy évre a Bokrosnak az irányítást, közben meg bunkerba bújni, amíg elül a vihar. Akkoriban, ha még emlékszik valaki rá, tele volt a híradó, szerintem nem véletlenül, a brazíliai eseményekkel. Brazília fizetésképtelenné vált. Elszabadult a pokol, fosztogatás, emberölések, puccskísérlet, volt ott minden, mint a moziban. Szóval arra akarok kilyukadni, hogy ezt kerültük el Bokros jóvoltából. Csak! Mihelyst helyrebillent a gazdaság, a Bokros visszament pénzt keresni, a szocik meg a szadeszesek, 1998-ra visszacseszték az egészet, ahogy azt jó magyar emberhez illik. El is zavarták őket is a fenébe, direkt ismételtem magam.
További összefoglalók a következőről Ha a butaság fájna.., I. rész