.
Online katalógus: Hagyomány vagy megújulás?
A cikk szerzője számos érdekes kérdést vet fel a mai katalogizálási gyakorlattal kapcsolatban, mely a hagyományos
cédulakatalógus készítésénél bevett gyakorlatból ered. Arra próbál rávilágítani, hogy az új technológiák milyen új lehetőségeket nyitnak meg a könyvtáros (és a felhasználó) előtt. Igyekszik rávenni a könyvtárosokat, hogy próbáljanak meg valamiféle megújult szemlélettel tekinteni a katalogizálás gyakorlatára.
A múlt
A cédulakatalógus a 19. sz. egyik legnagyobb találmánya volt. Ma már kissé divatjamúltnak tűnhet ráadásul az aktív könyvtárhasználók jó része soha nem használja. Ahogy a mai könyvtárhasználók csodálatosnak tartják, hogy egy szó begépelésével eredményre jutnak egy keresőmotor segítségével, úgy a cédulakatalógus is addig elképzelhetetlen lehetőségeket rejtett magában. Ugyan a cédula a dokumentum reprezentációja és legfontosabb adatait a felhasználó meg is találja rajta, de gyakran más formában. Habár ma már eljutottunk online katalógusok használatához, még mindig a hagyományos katalóguscédula korlátai között dolgozunk.
Melwil Deweyt 1877-ben bízták meg a cédulák méretének meghatározására. Használatuk több mint 20 év után vált elterjedté, amikor a Kongresszusi Könyvtár elkezdte céduláit sokszorosítani. Ez lehetővé tette a dokumentumok többszempontú keresését, egyben a sokszorosított cédulák azt is jelentették, hogy a katalógus minden belépési pontján a teljes leírást megtaláltuk.
A cédulakatalógus általában lineáris, ez a linearitás a könyvtárban általában betűrendet jelent. A cédulák betűrendbe sorolásának alapjait a kulcsszók jelentették, melyeknek úgy kellett megjelenni, ahogy rendszerezni és visszakeresni szeretnénk őket. A cédulán megjelenő kifejezéseknek a dokumentum azonosítása mellett a visszakeresést is szolgálniuk kellett. Ez eredményezte a hátravetett keresztneveket (pl. Smith, John F.) illetve a bonyolult tárgyszókat (Történelem, őskor, irodalmi). Ez vonta maga után a Rendszó / főtétel meghatározását, mely egy szerző vagy cím volt, illetve további fő- és melléktételek megjelenését, melyek a cédula aljára kerültek, mint távoli rokonok.
Az online katalógus lehetőségei
A módszer megkérdőjelezése nélkül ez az eljárás működött mintegy 100 évig, amíg 1980-ban megjelelt a MARC formátum, mely lehetővé tette a cédulák nyomtatását, mitöbb a cédula adatainak számítógépes adatbázisban történő rögzítését. Az így létrejött számítógépes katalógusoknál a hangsúly továbbra is a kulcsszókon és a betűrenden maradt.
Online könyvtári katalógusoknál a cédulaformátumot esetenként felváltja a cimkés formátum, de ez sem hoz jelentős változást az adatok megjelenésében. Továbbra is az első szerzőt láthatjuk legtöbbször a megjelenített tétel elején, míg a további szerzőket a tétel alján. A cédulaformátum maradványaként a tárgyszókat továbbra is invertált formában találjuk, mintha szerkezetük meghatározná a visszakeresés sorrendjét. Az online katalógusoknál a megjelenítési, rendezési és index formátumok egymástól elkülönülnek, habár az első formából jönnek létre a továbbiak. Ez pedig azt jelenti, hogy elkülönítettük a megjelenítési illetve a keresési funkciókat. Akkor miért szükséges, hogy a kettő megegyezzen?
Keresés
Mi lehetne a továbblépés a cédulakatalógusokhoz képest? Hogyan nézzenek ki katalógusaink? Először át kell gondolnunk, mit várunk a katalógustól, és hogyan szolgálja leginkább felhasználóinkat?
Bármilyen formában is jelenítjük meg rekordjainkat és annak egyes elemeit (például a szerzők nevét). A visszakeresésnél a betűrendben mindegyik személy a vezetéknevénél szerepel, mivel a rögzítésnél (ha ezt az online rendszerünk lehetővé teszi) megadhatjuk külön a szerző családnevét és egyéni nevét is.
A szerző példája alapján:
A képernyőn és a leírásban megjelenítve:
Will és Ariel Durant vagy Will Durant, Ariel Durant,
a rögzítés (és akár a visszakeresés során) pedig:
családnév (vezetéknév): Durant
egyéni név (keresztnév): Will
Kulcsszók illetve indexek segítségével pedig lehetővé tehetjük a keresést mindkét formában (Will Durant vagy Durant Will). Amíg a leírások a cédulakatalógus céljainak megfelelően készültek, fontos volt, hogy a megjelenítési és a keresési formátum ugyanaz legyen, illetve, hogy a felhasználó minden könyvtárban (és minden katalógusban) ugyanolyan formátummal találkozzon. Ma már nincs szükség ilyen mértékű egységességre. Ha szakítunk a szigorú szabályokkal, felmerül a kérdés: szükség van-e szabványos megjelenítési formátumra, vagy formátumokra, illetve használhatjuk-e az online könyvkereskedők reklámfogásait, mint például a borító vagy a fülszöveg megjelenítését? (Véleményem szerint nagyon hasznos lenne.)
Másik fontos kérdés a visszakeresett találatok rendezése. Amíg a cédulakatalógusnál a rendezés szempontja rögzített és egyszerre csak egyfajta rendezési szempontot tesz lehetővé, addig az online keresés (és megjelenítés) többfajta rendezési szempontot is lehetővé tehet. Ennek ellenére a legtöbb online katalógus csak kétféle rendezési szempontot tesz lehetővé: a megjelenés ideje szerint, illetve a rendszó (vagy az elsődlegesen keresett kifejezés) szerint. Ezek a rendezési szempontok csak akkor lesznek hasznosak, ha megegyeznek a felhasználó keresési igényeivel. Néhány központi katalógus próbálkozik a dokumentumok „fontossága” szerinti rendezéssel. Ez annyit jelent, hogy az egyes források keresésének gyakoriságát vizsgálja, sajnos csak adott katalógus vonatkozásában. Az internetes keresők által használt módszerek, melyek a teljes szövegben előforduló kifejezések és a keresőkifejezés megfelelése alapján rangsorolnak, bibliográfiai rekordok esetében nem túl célravezetők. Talán hamarosan minden dokumentum teljes szövege rendelkezésre fog állni és akkor ez a szemlélet is elterjedtté válhat. Mióta szakjelzeteket használunk, lehetséges az osztályok, szakcsoportok szerinti rendezés is. Hogy milyen rendezési elvet választunk, függhet a katalógus szerkezetétől, illetve a visszakeresett tételek jellegétől (és mennyiségétől) is. Legfontosabb, hogy a rendezés elve megfeleljen a kereső kifejezésnek. Ez az, amit a mai katalógusok nem tesznek lehetővé.
És végül, szükség van-e a továbbiakban a kulcsszók rekordtól történő elkülönítésére és rendezett jegyzékben való közlésére? (Azt gondolom, a hatékony keresés érdekében igen.) Ha igen, és a kifejezéseket betűrendben közöljük, érdemes lenne megvizsgálni, hogy a használók melyik formát részesítenék előnyben? Az invertált, vagy a természetes formát?
Következtetések
A katalogizálás szabványosításának kezdete óta a szakma illetve a rendelkezésre álló technológiák jelentős változásokon mentek keresztül. Mi több a felhasználók igényei is jócskán változtak. Ha megpróbálnánk elszakadni a kötöttségektől, melyek elsősorban a hagyományos katalogizálási gyakorlatból erednek, kihasználhatnánk az online katalogizálás minden előnyét, mely nem csak hatékonyabb munkavégzést, de a felhasználók nagyobb elégedettségét is eredményezhetné.
Kiadás kelte: szeptember 01, 2009
További erről Társadalomtudományok