A tanulmányban bemutatásra kerül Konfucius
tanaiból származó filozófiai irányzat a
taoizmus,
ami áthatja a Kínában
élő emberek szellemi és intellektuális életét valamint a
tájcsi harcművészet egymás közti viszonya. A
szerző kiemeli, hogy a tájcsi-féle ökölharc megalkotása a Ming dinasztia
uralkodása idején élt Zhang Sanfeng-hez, egy
taoista szerzetes személyéhez
kötődik, aki a Wudang-hegységen élt. A "tájcsi" megnevezés (tai –
hatlamas, ji – rendkívüli, mindent magában folgalló értelmében az „egész”, a
„mindenség”), már önmagában a taoista metafizika egyik nélkülözhetetlen alkotóelemére
utal. A
tanulmányból kiderül, hogy a nyugaton elterjedt harcművészeti stílusokban részt
vevő erővonalakkal ellentétben, melyek a tölgyfához hasonlóan egyenesek és
merevek, a tájcsi harművészet a hajlékony nádhoz vagy a bambuszhoz hasonlítható,
melyeknek létfontosságú az erős szélben való mozgás és a meggörbülés képessége,
ami segítségével átvészelhetnek egy olyan vihart, mely egy tölgyfát
valószínűleg kettétörne. Több idézetet tartalmaz a
taoizmus alapítóinak (Laozi és Zhuangzi)
írásaiból. A
szimbólum bele van foglalva. Tartalomjegyzék Rövid bevezető a taoizmusba A Tao a tájcsi harcművészetben
A név és az ábra A szelídség jelentősége Cselekvéstelenség Stílusok a tájcsi
ökölharcban Hogyan kerüljünk közelebb a Taohoz