Candide és a skolasztika.
A angol polgári forradalom utáni időszakban a világ kezdett megundorodni a vallásos képmutatástól,
fejlődésnek indul a skolasztikus gondolkodástól elszakadni kívánó filozófia. Swift és Voltaire az egyházi hatalommal szembeni tehetetlenség miatt gúnyos ironizálásba csomagolja valláskritikáját.Ekkor jelenik meg az új irodalmi forma a regény. A Candide pikareszk és tézisregény egyszerre. Olvasmányos kalandregény, ugyanakkor Liebnitz Theodíceájában kifejtett nézeteinek sok történeten keresztül vezetett cáfolata:Liebnitz össze akarta békíteni a protestantizmusra és katolicizmusra bomlott kereszténységet ezért azt tanította, hogy a világ a végtelenül jó és szerető Isten alkotása, ezért itt minden a lehető legjobb, és az egyéni életsorsok katasztrófái, még véletlenül sem a papok és urak célratörő magatartása miatt, hanem a köz javára történnek.Liebnitz történelmi filozófiai gyökerekre építí okfejtését, nevezetesen Titóniusz és Augusztinus tanításaira, amelyek szöges ellentétet képeztek a protestantizmus Bibliából megértett bűn-eredet, és a predesztinációs tanban kiteljesedő egyéni sors-magyarázat prófétikus és apokaliptkus szemléletével. Ágoston tanítómesteréhez Titóniuszhoz hasonóan a múltba fordítja vissza a bibliai próféciák megvalósulását, eszerint a Krisztus eljövetelére és az Antikrisztus működésére kiírt prófétikus előrejelzések a római császárok keresztényüldözéseiben megvalósulva az első századokban lezárultak, és a császárság végével eljött Krisztus Országa, a várva várt millenium és ezért a pápa irányítása alatt álló világ már a lehető legjobb.Eusebius azt írja a Konstantinusz vacsoráról hogy itt van már Isten országa. A regényben Panglos mester képviseli Leibnitz tanítását, Candide pedig nevének jelentése szerint is jámbor tanítvány, aki kikerülve az őt védelmező társadalmi környezetből önhibáján kívül a legváltozatosabb kalandokba keveredik. Ő egy valóban naív, jámborérzkeny lelkű romantikus fiatalember, a tapasztalt kegyetlenségek láttán többször elájul, de ugyanakkor éles elméjű, kiútkereső, aki kész tanulni saját és mások hibáiból és kárából. lélekjelenlétére gyilkosságaiból következtethetünk.A negyedik fejezetben előkerülő Kunigunda, Candide menyasszonya már kimondja, hogy ő is hitt Panglos tanitásainak, aki őt"kegyetlenül becsapta"... A történet során Candide akarata ellenére háborúba keveredik, vallási vitába bonyolódik, hol jezsuita, hol jezsuiták ellen harcoló, de mindvégig megpróbáltatások szenvedő alanya. A regény egyik fordulópontja Eldorádó, Voltaire itt az ideális társadalom leirását adja meg. A nem vallástalan itt élők deista uralkodója egyenlőnek tekinti az embereket.Eldoródó annak köszönheti gazdagságát, hogy itt a szolgálat, a másokért élés utilitarista felfogása a közrend alapját képezi. Innentől Candide gazdag, de voltaire nem áll itt meg,mert hamar kiderül, hogy a gazdag ember sem lehet boldog, az ember éppúgy elmagányosodik, mert az emberek csak a nehezen megszerezhető haszonért szeretik.A regény második részébenVoltaire már bátrabban kimondatja szereplőivel véleményét a Leibnitz tételről a Martin nevű tudós által, aki noha egykor keresztény volt, a sorscsapások hatására manicheussá lett, (aki a világot dualista azaz jó és rosszat akaró erők természetes uralma alatt állónak tartja, ahol egymásnak feszülhet a jó meg a rosszakarat, és ebből az egyensúlyból áll fel az a társadalmi környezet, amit a violág jelen állapotának tartanak.) Ez a felfogás valóságosan szégyenbe borítja Istent, ha egyáltalán létezik, mert vagy nem avatkozik bele a világ dolgaiba és azt átengedi egy gonosz hatalomnak, (Herder is hasonlóképpen vélekedik Róma történelménak tanulságainál)vagy pedig tehetetlen, nem tudja megbüntetni vagy megakadályozni a gonoszt és akkor nincs szükség egyházra sem.A regényben sok történelmi eseményre való utalást találunk, amely mintegy dokumentumértékűvé emeli a sorscsapásokat: a Lisszaboni földrengést például Rosseauhoz hasonlóan Isten itéletének tekint, válasznak az inkvizíció borzalmaira, a regény végkicsengése azonban nem ateista, hanem visszautal a bibliai szőlőműves példázatára, amely megjelenik a regényben a jezsuitává lett gróf felfogásában, majd pedig a regény végén a dervissel folytatott beszélgetésben: a munka az ember életének értelme, amely eltávoztatja az emberől az unalmat, amely sok bűn melegágya, valamint a szükséget; "menjünk, mert vár a munka a kertben". Az egész regény egy egységes világbanjátszódik le, amely egységesen keresztény katolikus, és az egész területen ugyanazok a problémák is.A nyugvópont a mohamedán világban következik be, amely magától értetődően semlegesnek mutatkozik Európa háborúiban. A sok kaland, ( szenvedés) kiterjesztve azöregasszony pályadíjjával, amelyet annak ajánl fel, akinek az élete borzalmasabb volt az övéénél, arra a meggyőződésre juttatja el az embert hogy az álszent, csak nevében keresztény világ meghasonlik a keresztény világ alapeszméjével, a szeretettel, amelyet egyedül csak az anabaptista képvisel egyedül helyesen, de ő sem marad életben. Mindezek határozottan mutatják,hogy a hatalmi egyház társadalom-irányítása veszélyes a mindenkori társadalom számára. A meggazdagodott Candide sorsában Boethiusz A Filozófia Vígasztalása c művében megjelenő gondolatokat fedezünk fel a boldogság elérésének földi akadályairól. A szereplők sokasága mellett Voltaire nem fejezi be az emberek élettörténetét mtatva ezzel, hogy a földi lét is csak töredéke valami egésznek, amiről nem tud, vagy nem akar többet mondani.