Halálra itta magát egy kamasz - leállítanák a dán
fiatalok alkoholtúráit. Ezzel a főcímmel kezdődik a Hírszerző-Külföld 2007-07-27.-i
egyik cikke. Már az is rosszul hangzik, hogy
alkohol következtében
haljon meg egy fiatal. De annál már sokkal rosszabbul hangzik az, hogy
szervezetten kerülnek ezek a
fiatalok ebbe a helyzetbe.Hogyan
és miért? Miért nincs meg a gyerekeinkben a fiatalságra jellemző
világmegváltás? Miért nem a koruknak megfelelő optimista, és gyönyörű
jövővel kecsegtető gondolataik vannak? Miért kell az alkohol, esetleg a
kábítószer ahhoz, hogy el tudják viselni saját életüket, vagy úgy is
fogalmazhatnék, ÖNMAGUKAT?Nem
könnyű ma fiatalnak lenni, hiába tágult ki a világ, ha nem jut, ha nem
talál egy néhány, vagy sok fiatal mást, mint alkoholt. Vagy drogot. Valamely
más ország, más városában, mert otthon a kora miatt nem kaphatja meg.
De máshol megkapja, még akkor is, ha törvény bünteti azokat az
intézményeket, ahol kiskorúakat is kiszolgálnak.Miért nem
találják fiataljaink azokat a célokat, amelyek segítenek eljutni a
felnőttkorig? Lehet, hogy nekünk szülőknek sincsenek céljaink,
feladtuk az álmainkat? Kitől, és hogyan tanulja meg gyermekünk?
Pedagógusától, a szomszédjától, vagy valamelyik nagybácsitól? Nincs
kitől. És a fenti cikk
olvasása közben ezt tartom a legszomorúbbnak, hogy nem tudunk átadni
olyat szemünk fényének, gyermekünknek, amivel nem rendelkezünk. Jól
szeretjük mi Őket? Min kellene változtatni nekünk szülőknek, hogy ne
ezt az utat válasszák a gyerekek, hanem inkább úszni, futni, lovagolni
akarjanak. Ehhez még nem is kell elmenniük otthonról. Adjunk nekik
pozitív célt, de elsősorban olyan mintát, hogy javítani akarjanak a
világ állapotán, és ne saját életüket tegyék kockára. Gondolkodjanak el ezen kedves felnőttek, és Ti is gyerekeink.