Escher Károly
(Szekszárd 1890 – Budapest 1966)
A magyar fotótörténet egyik
legkiemelkedőbb alakja. Azon kevesek közé
tartozik, akik művészi rangra emelték a riportfotózást
hazánkban. Képei mit sem vesztettek aktualitásukból,
még mindig őrzik, és őrizni fogják továbbra
is belső értékeiket.
Iparoscsaládba született,. 1916-tól
a filmiparban találjuk, 1919-ig a heti híradók
operatőre.
1927-ben Balogh Rudolf és Mihályfi Ernő
javaslatára az
est lapok fényképésze
lesz, főként a Pesti Napló
képes mellékletében
publikál, de a kor minden fontosabb lapjában jelennek
meg fényképei, például a Hídban, a
Film-Színház-Irodalomban, és a Színházi
Életben dolgozott.
Öt évtizeden átnyúló
pályafutása során ott volt minden megörökítésre
méltó eseményen. Fotografálta többek
közt Derkovits Gyulát, Gropiust, Móricz
Zsigmondot, Thomas Mannt, József Atillát, Rippl-Rónait,
Kodályt, a windsori herceget, de ugyanígy portrét
ültek neki az éjjeli menedékek lakói, a
kitelepítettek, a munkások, a koldusok. Soha nem lépett
a politika ingoványos talajára, de képeivel
megpróbált változtatni, javítani a
világon.
Az elsők között volt, aki felismerte, és
kihasználta a kisfilmes fényképezőgépek
előnyeit, és a
fotográfia minden ágában
kiválót alkotott, legyen szó portréról,
sport- hír- vagy nagyobb lélegzetvételű
riportfotóról.
Hatalmas munkabírási képessége
közismert volt. Ő maga kereste meg témáit.
Ha odaért a helyszínre, körülnézett,
értékelte a helyzetet, készített egy,
azaz egy felvételt, és ment a következő helyre.
Nem használt állványt, a kisfilmes Contaxhoz
képest óriási, s ezért feltűnő lemezes
kamerákat, s ezért sokkal természetesebben tudta
fényképezni a valóság által kínált
momentumokat. A laborban is állandóan a negatívok
végső teljesítőképességét
kereste.
Mindig részt vett a művészfotó-pályázatokon,
és sok-sok díjat is nyert ezeken, viszont elutasította
a
fotóművész titulust.
Szakmai tekintélyét mutatja, hogy őt
bízták meg a nemzeti ereklyének számító
Petőfi-dagerrotípia restaurálásával.
Rengeteg új technikai eljárást kísérletezett
ki.
Egy kis anekdotát
ismerve elég közel állhattak egymáshoz
érzelmileg kamerájával: „Indultak sétálni
a Duna-partra. Nelly (a felesége) kérdezi: A gyerek
jön? A gyerek egy Contax II-es (fényképezőgép),
a harmincas évek közepéről.(…) Élete
végéig hűséges maradt hozzá.”A cikk a Hökkentő magazinban jelent meg.
További összefoglalók a következőről Escher Károly magyar fotográfus életrajza