Nyelv.
Az adások nyelve külön fontosságú Afrikában.
A központi rádió �kénytelen� adásidejének nagy részében azon a nyelven
adni, melyet a lehető legtöbben megértenek � ez általában a volt gyarmatosító
nyelve. A kis közösségi
rádiók megjelenésével nyílt meg a lehetőség a kisebb
közösségek nyelvein történő sugárzásra. A műsorok importja (pl. zenei,
hír,) nem ütközik nyelvi nehézségekbe, így angolul, franciául, portugálul
számos állomás átvesz bizonyos európai/amerikai gyártású rádióműsorokat.
Nemzetközi rádiók. A volt gyarmattartók nem távoztak
el a rádiós porondról. Egyrészt
helyi FM állomásokon és rövidhullámon relézik
műsorukat, másrészt helyi rádiók műsorába beépítve. A gyarmattartó
országok nemzeti rádióinak ma
is nagy
szerepe van a helyi afrikai állomások programjának
összeállításában. A francia nyelvű gaboni kereskedelmi Afrika No.1 pánafrikai
műsort készít, s talán az egyedüli, mely Európában is sugároz (Párizsban).
Esettanulmányok. Dél-Afrika magasan megelőzi
valamennyi afrikai ország rádiós ellátottságát. A rádióra vonatkozó törvények
és intézkedések minden adata megtalálható az interneten is. Afrika oszágai
között Tanzánia rádiós fejlődése azért különleges, mert Nyenyere
elnöksége alatt minden támogatást megkapott, és sokban hozzájárult a helyi
kultúra megőrzéséhez. Nyelvileg is különleges, mert nem a gyarmati, sem
a törzsi, hanem a kultúraközti szuahéli nyelvet választotta adásai nyelvéül.
A tanzániai állami rádió mintapéldája lehet a többi országnak is. Szintén
különleges Ghána helyzete, ahol az információs kultúra is előbbre
tart más országoknál. Dél-Afrika után a második médianagyhatalom a Szaharától
délre Nigéria, ahol már nagy hagyománya van a regionális rádiózásnak
is. Az arab
országokban Egyiptom az abszolút médiahatalom.
Az arab országok. Az arab nyelvnek szinte minden
országban eltérő a kiejtése, ezért a média különösen fontos szerepet kap,
hiszen itt az iskolákban is tanult - egységes - irodalmi arab nyelvet használják.
Ezért az arab országokban lehetőség van pán-arab csatornák üzemeltetésére.
Az arab országok médiatájképe igen színes palettán váltakozik. A konzervatív
országok (Irán, Szaud-Arábia) csak állami médiumokat engedélyeznek, a szórakoztató
zene szinte teljesen hiányzik, a műsorokban a vallási adások szerepe nagy.
A �szabadelvűbb� országokban (Egyiptom, Marokkó, Omán, Libanon stb) a fiataloknak
szán arab popzenei műsorok is helyt kapnak, léteznek kereskedelmi rádiók
is, de a vallás szerepe itt is óriási. A diktatórikus országokban (Irak,
Líbia) szintén csak állami adók működhetnek, melyek a politikai propaganda
szolgálatában állnak.
További összefoglalók a következőről Rádiózás Története 11.