A Feszty -körkép első és legnagyobb történelmi festményünk.Soha magyar művész még nem markolt
ekkora erővel bele történelmünk
gazdag tárházába,mint Feszty Árpád. Párizsi útján született meg elképzelése,hogy az ott látottak alapján ő is fessen egy körképet. A gondolatokat ,változatokat elhatározás követte mégpedig az ,hogy a honfoglalás támáját fogja feldolgozni és-- A magyarok bejövetele--lesz a címe.
3 év hosszú és kitartó munkájával ,több festő közreműködésével készült el a a monomentális alkotás.
1894-ben adták át a látogatóknak,óriási sikere volt.
A körkép 120 m hosszú,15 m magas és 38 méter átmérőjű. Helyszíne a valóságban is létező Volóci völgy. Az óriási vásznon 2000 figura elevenedik meg bemutatva a honfoglaló magyarok áradatát .Később pár évre Londonba került,ott is kiállították,majd újra itthon a Városligetben lehetett megtekinteni.
A II. világháborúban nagyon megrongálódott és a Szépműveszeti Múzeumban várta megújulását egészen 1970-ig , amikor is döntöttek rendbehozataláról. A restauráláshoz azonban csak 1991-ben kezdtek hozzá a munkákkal megbízott lengyel szakértői csoporttagjai , 1995-re készültek el vele.
Méltó helyére ekkor kerülhetett Ópusztaszerre a Nemzeti Történelmi Emlékparkba.
A jurtára emlékeztető múzeumépületben megnézhetjük.
A nézőpódiumot és a vászonképet egy háromdimenziós valóságos tárgyakból kialakított előtér köti össze.
Mindez olyan illúziót kelt ,mintha valójában egy táj,egy jelenet közepén állnánk.Előtűnnek a csatázó magyarok,és a hegyről zugó fergeteg gyanánt viharoznak alá. Nincs olyan hatalom ami ezt az iszonyú rohamot kiállná. Már csak pár szláv harcost látni, és egyértelmű a csata kimenetele.
Árpád vezéreivel egy magaslatról néz alá ,a hegyekkel,síkokkal,mocsarakkal váltakozó fenséges tájat szemléli elgondolkodva. Ez lesz az új és ismeretlen haza ? Láthatjuk Latorcot is , más foglyokkal együtt ,hogy ijedten bámulva tekintenek föl a jövevények vezéreire. Kik lehetnek ezek ?Honnan jöhettek ?A széles kocsiúton a fejedelemsszony lefelé gördülő négyes ökörfogata tűnik elő.Ökörkoponyák fehérlenek a tetején díszítményként ,de a rossz szellemek elűzőjeként is . Jönnek-jönnek a primitívebben megmunkált szekereikkel a mezítlábas ,egyszerű ruhába öltözött assszonyok,akik,mind előkelő családok ősanyjai.
Bivalyaikat jól megpakolták az útra, drága szőnyegekkel,kelmékkel és sátorszerekkel.A szlávok oltárai már romokban hevernek, hiába minden,nem használt papuk imája és az emberáldozat sem. Őrtornyuk is füstölög, szép szláv asszonyok oda rejtőzködtek , de bizony elővonják őket a föld új urai, na nem a maguk szórakoztatására , hanem hogy asszonyaiknak új rabnőket ajándékozhassanak.Látszanak a munkács erős hegyláncolatai ,a vadregényes Vereckei szoros,és messziről éppen csak megcsillannak a szolyvai havasok. A lefelé nyúló sűrű erdőség alján pedig ,már látni lehet a sátorveréshez készülődő magyarságot.
Mindez az első megpihenés képe,és elképzelhetjük,hogy hamarosan a lepányvázott,és szétfeszített sátrak körül , mindenütt ,illatos gulyás gőzölög.,áldomás készül itt, és lakoma.
Látni már a boncokat is ,amint egy gyönyörű fehér lovat vezetnek hogy feláldozzák az istenüknek . A lobogó tűzzel égő nagy máglya mellett pedig kiterjesztett kezekkel ősz hajú táltos áll ,és átszellemült
arccal ,áhitattal mondja köszönő szavait és imádkozik az új haza felé fordulva.
Sok fiatal már a lángok körül táncol , és vidáman énekel , virágokat és fűveket szórva szét. A köréjük
gyűlekezők pedig áhitattal lesik, várják papjuk jóslatait. Vajon a táltos mit jósol, majd a lapockákból és belekből. Vajon mit láthat ? Kiolvassa-e ,hogy e nép,a magyarság ,majd itt marad a az idők végezetéig ,és ezer év múlva is itt él e nemzet az ősők által szerzett honban,reménységgel tekintve a jövő felé.