II. A rádiózás története Magyarországon
A Telefonhírmondó indulása. A Telefonhírmondót
Puskás Tivadar tervezte, szervezte.
A Telefonhírmondó adása 1893. február 15-én indult el. Egy külön terem arra szolgál, hogy telefon
útján érintkezzék a szerkesztőség a külvilággal. Kilenc telefon áll a tudósítók
és a gyorsírók rendelkezésére. Külön összeköttetésben van a szerkesztőség
a képviselőházzal és külön telefonvonal közvetíti a börzetudósításokat.
Az így beérkezett híreket feldolgozva és szépen leírva megkapják a felolvasók,
akik felváltva olvassák fel az e célra szánt készülékek előtt egy e célra
berendezett szobában a kiadásokat� - írta az Ország-Világ az indulás évében.
Az alapító Puskás Tivadar az indulás után két hónappal meghalt. A telefonhírmondót
Popper Sándor fejlesztette tovább; ő alakította ki a sávos műsorszerkezetet,
az esti főműsoridő színházi közvetítéseit is. A világszenzációnak számító
intézményt az USA-ban
is utánozták, de az ottani verzók rövid idő alatt
megbuktak.
A telefonhírmondó híreit előre le kellett írni, aláíratni,
s naponta háromszor leadni a megfelelő minisztériumnak. Előfizetői száma
nem haladta meg a 10 ezret, s a telefontól független vezetékei az I. világháború
után elavultak, 1923-ban egy hóviharban vezetékei nagy része is tömrement.
1925-ben a rádióra kiírt koncessziós pályázatot a Telefonhírmondó Rt. nyerte
el, így ezután műsorai beolvadtak a rádióéba. A Telefonhírmondó megmaradt
vezetékein még a II. világháborúig kevés saját műsor mellett közvetítette
a
rádió műsorát, míg a háborúban végleg tönkrement hálózata.
Az újonnan létrejött
Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt
az MTI érdekeltségi körébe tartozott, melynek része
volt a rádió hivatalos
hetilapja, a Rádióélet is.
A rádió első elnöke Kozma Miklós - egyben MTI elnök -
volt. Működése alatt igyekezett a rádiót függetlennek tartani a politikai
propagandától. Tanító, nevelő és szórakoztató funciót kívánt a rádiónak,
akárcsak a BBC első igazgatója, Lord Reith, de mindenmellett a független
nemzeti ideológiát is szolgálta. Ezen az alapon igényes komolyzenét és
jazzt is sugárzott a politikailag is elvárt cigányzene és nóta mellett.
Jellemző kordokumentumok a rádió hivatalos megnyitásakor,
1925. december 1-én elmondott beszédek:
"Ezzel bevonult a magyar művelődés rendszerébe egy
új, jelentős tényező, amely nagy feladatokra hivatott, egyrészt népünk
oktatása és kulturális emelkedése terén, másrészt a magyar műveltségnek,
kivált a magyar zenének és általában a magyar névnek a külföldön való megismertetése
terén.
Midőn, mint a m. kir. Postának vezérigazgatója, ezennel
szívből s hazafias örömmel üdvözlöm a magyar rádió-vevőkészülékek közönségét,
mint mindazokat, akik hallgatják a mi szolgáltatásainkat, egyúttal a Mindenható
áldását kérem a magyar broadcasting intézményére és annak jövő fejlődésére."
(Demény Károly államtitkár, a Magyar Királyi Posta vezérigazgatója).
"Fogadalmat teszek arra, hogy minden üzleti szempontot
háttérbe szorítva, tisztán csak a magyar kultúra szempontjait szem előtt
tartva fogjuk ezt a fegyvert kezelni..."
A kezdeti rádióláz után harmincas évekre azonban a
rádiót fogyasztók száma egyre inkább lemaradt az európai átlagtól. A rádiót
elsősorban fővárosi értelmiségi, tisztviselő és kereskedő réteg hallgatta
- nem utolsósorban azért, mert sokáig itt volt csak fogható az adás. Mégis
a legnépszerűbb zenei műsor a cigányzene volt. 1932-ben indult a �Budapest
II�, azaz a második rádióprogram. A falu számára a rádió a II. világháború
híréhségével (és az új adók beállításával) vált elérhetővé. A háború alatt
a magyar rádió a politikai propagandát szolgálta: élőben közvetítette pl.
Hitler egyes beszédeit. A Sztójay-kormány 1944-ben betiltotta minden külföldi
rádióállomás hallgatását. 1944. novemberében a menekülő németek minden
rádióadót felrobbantottak.
A háború után 1945. május elsején indult újra az adás,
egyelőre egy budapesti adón és a pesti utcákra kihelyezetthangszórókon
keresztül. 1949-ben indul a második program és a két adó Kossuth és Petőfi
nevét veszi fel. (Kossuth Rádió már létezett 1941 óta: a KMP Külföldi Bizottsága
által, a szovjet kormány támogatásával szervezett titkos, klandesztin adó
volt). 1952-53-ban indul a Magyar Rádió 5 vidéki körzeti stúdiója önálló
műsoraival. Az 1956-os forradalom alatt a rádió bejelenti, hogy "hazudott
minden órában" és felveszi a Szabad Kossuth Rádió nevet (ekkori adásai
a Szabad Európa Rádió archívumában maradtak fenn). Sorra alakulnak a vidéki
szabad rádiók, melyeket a szovjet csapatok hallgattatnak el.
1959-ben indul a máig folytatódó Szabó család, a rádió
első szappanoperája. 1973-ban indul el hivatalosan az URH-n kulturális/komolyzenei
műsorokat közvetítő 3. műsor, mely 1986-ban a Bartók rádió nevet veszi
föl.
1986-ban kezdte meg adásait a Magyar Rádióhoz tartozó
Danubius rádió (az első magyar kereskedelmi rádió) a hazánkban tartózkodó
turisták számára, német nyelven, a 100,5-es MHz-en, Kab-hegyi, majd soporni
adóról. Magyar nyelvű adása ekkor még nincs. Ez volt az első adás a nyugati
URH-sávban. Eredetét tekintve nem magyarországi közönségnek szánták: hasonló
szerepet töltött be, mint a Franciaországba a határain túlról sugárzó kereskedelmi
�periférikus� rádiók vagy a Radio Luxemburg: az osztrák állami monopólium
miatt ott nem indulhatott magánrádió, ezt a határ túloldaláról átsugárzott
rádióval pótolták. A német műsor egy ideig Antenne Austria néven futott.
A várt sikerek elmaradása miatt 1992-ben a német adás megszűnt: megszületett
viszont az első magyar kereskedelmi rádió.
1989-ben indul az első budapesti helyi kereskedelmi műsor,
szintén a Magyar Rádió adása, a Calypso 873. Főszerkesztője 2002-es megszűnéséig
B. Tóth László volt. 1989-ben a Németh-kormány bevezette a frekvenciamoratóriumot,
abban a reményben, hog yaz első szabadon választott kormány 1990-ben elkészíti
a médiatörvényt. A frekvenciamoratórium azt volt hivatott megakadályozni,
hogy a szabályozás nélküli időket kihasználni vágyók ne juthassanak rádió-
és tévéadókhoz. A terv nem valósult meg, mert 6 éven keresztül a politikai
csatározások miatt nem jött létre médiatörvény. A helyi rádiók hiányában
szerepüket részben a városi kábeltévék vették át. A frekvenciamoratóriumot
(a kalózokon kívül) két vállalkozásnak sikerült megkerülnie: az egyik a
Juventus Rádió. A Juventus története 1988-ra nyúlik vissza, amikor néhány
balatoni vállalkozó engedélyt kapott egy helyi program középhullámú sugárzására.
A csődbe ment vállalkozást 1991-ben vásárolta meg Wossala György, aki Schamsula
György akkori hírközlési minisztertől máig tisztázatlan körülmények között
engedélyt kapott a "vételminőség javításra", így két nagy teljesítményű
FM-adóval lényegében országos adóvá vált a rádió. Nem sokkal később a céget
a texasi Metro Media International vásárolta fel, s 1996-ban hallgatótábora
már népesebb volt, mint a Kossuth rádióé, meghaladta a két és fél milliót.
A Juventus Rádió volt az, mely meghonosította Magyarországon az agresszív,
kereskedelmi szemléletű, amerikai rádiózást.
További összefoglalók a következőről Rádiózás Története 5.