Néhány nappal ezelőtt írtam a globális pénzügyi válságról, és túléléséről. Utána eszembe jutott,
hogy írtam már tőzsdéről,
bankokról, befektetésekről, de az alapról, arról, ami miatt minden történik, és ami minden ember
számára fontos, egyesek számára a legfontosabb a világon, arról még nem írtam.
EZ A PÉNZ!
Nos sok forrást fel lehetne használni, de én csak egy forrást használok, és mindenkinek ajánlom ezt a forrást.
Jaksity György: A pénz könnyelmű természete című könyvéről van szó.
Én a harmadik átdolgozott, rövidített kiadást ajánlom, mégpedig azért, mert akiket elriasztana a hosszú fejtegetés, különböző közgazdasági problémákról, de aki érdekességeket szeretne olvasni a pénzről, kialakulásáról, történetéről, tőzsdéről, remek sztorikat tőzsdegurukról, az kifejezetten élvezni fogja.
Jaksity György nevével különös módon nem e könyv kapcsán találkoztam, hanem egy 1991-ben kiadott: „és a világot elönté a szmötyi” regény kapcsán. Majd amikor hallottam a pénzügyi területen a nevét, utána kellett néznem,
hogy ugyanaz a személyről van e szó. Nos, igen. Jaksity mindössze negyven éves, ’91-ben szerezte meg a diplomáját a BKE külgazdasági szakán. Nem ragozom, számos tudományos munka szerzője, társszerzője, a Budapesti Értéktőzsde egyik megalapítója, egyik legismertebb pénzügyi szakemberünk.
Más módon szemléli a világot, mint a hagyományos szemellenzős közgazdászok, talán ezért szimpatikus számomra.
Szóval a pénz. Egyesek szerint az ósumer írás kialakulása annak köszönhető, hogy a különböző pénzügyi elszámolásokat rögzíthessék, tehát a pénz egyidős az ősi kultúrák kialakulásával. Azt megelőzően a kereskedelem alapja még nem a mai értelembe vett pénz volt, hanem a csere, különböző dolgokért más és más javakat, állatokat, jószágokat adtak (azóta is a közgazdaságtan a különböző javakat „jószágoknak”nevezi) cserébe. A Bibliában már sokat olvashatunk a pénzről, az Újszövetség egyik legismertebb jelenete, amikor Jézus kiűzi a pénzváltókat a templomból. A legelső „törvényi” szabályozás azonban már Krisztus előtt a 18. században, Hammurapi nevéhez köthető. Szabályozták a kölcsön intézményét, maximum 20 %-os kamatot engedtek felszámítani, (ehhez képest ma vannak olyan tv reklámok, ahol a THM 350-450 %). Érdekes még abból a korból, pontosabban Esnunna király idejéből, hogy egy orrbaharapásért 1 mina (kb. fél kiló) ezüstöt kellett fizetni a sértett számára, míg egy pofon ennek egyhatodából kijött (ma az ilyesmiért hónapokig pereskednek az emberek). Kínában már i.e. 1000-500 körül már fémtárgyakat használtak fizetőeszközként. I. e. 500 körül a legendásan gazdag Krőzus király vezette be a már általunk is ismert fémpénzt, aminek alapját a lüd királyság területén előforduló arany és ezüst ötvözete képezte. Később Athénban Drakón arkhon, később Szólón törvényei nyomán a születési kiváltság helyett a vagyoni kiváltság lépett életbe. Tehát azóta tekinthetjük a vagyont, a pénzt olyan dolognak, ami nagy előnyöket juttat annak, aki rendelkezik fölötte. Talán ezekkel egyidőben már megjelent a pénzhamisítás is, hiszen az arany és ezüst ötvözeteket néha más anyagokkal pótolták, vagy a pénzérméket egyszerűen körbevágták, ennek eredményeképpen támadt azaz ötlet, hogy a pénz széle recés legyen. A reneszánsz idején jelentek meg az első bankok, Olaszországban, a 13. században. Az első pénzhelyettesítő bankjegy Kínában került forgalomba, de már a 15. században kialakult infláció nyomán a 100-as Ming-bankjegy piaci értéke háromra zsugorodott, és emiatt hosszú időre beszüntették a pénznyomtatást. Közben jöttek és mentek a királyok, folytak a háborúk és szinte minden uralkodó kivétel nélkül csökkentette a pénzek súlyát, hogy fedezni tudja a háborúit. Az első részvénytársaság (ami gyakorlatilag a tőzsde elődje volt) 1553-ban alakult meg Oroszország Társaság néven, amelynek célja utat találni északkeleten Ázsia felé, a kereskedelem számára. Nagyon röviden foglaltam össze, („zanzásítottam”) a pénz kifejlődését. Aki többre kíváncsi, az olvass el a könyvet.