1) Várt infláció: Magasabb inflációs ráta magasabb nominális kamatlábhoz vezet, ami alacsonyabb a reálpénzállományt eredményez.
Ha az emberek kevesebb reálpénzállományt tartanak, akkor gyakrabban kell a bankba menniük, hogy pénzüket felvegyék, így ezt cipőtalp költségnek nevezzük.; 2) Várt infláció társadalmi költsége: Az emberek által tartott pénz értéke csökken. Ha az emberek alacsonyabb reálpénzállományt tartanak, akkor gyakrabban kell bankba menniük, hogy pénzüket felvegyék (cipőtalp költség). A magas infláció miatt a vállalatok gyakrabban kell változtatniuk áraikat, amelyet étlap költségnek nevezzünk. Minél nagyobb au inflációs ráta, annál nagyobb a relatív árak változása. Az étlap költséggel szembesülő vállalatok rendszertelenül változtatják áraikat. Az infláció megváltoztatja az adóterheket, olyan irányba, ami a törvény alkotó szándékával nincs összhangban. Az infláció megváltoztatja az adózás mértékét.; 3) Nem várt infláció: Átrendezi az emberek közötti vagyoni visszonyokat. A várt infláció alapján számított nominális kamatlábat rögzítenek. Ha az infláció a vártnál magasabb, akkor a hitelező veszít és az adós nyer. Ha az infláció a tervezetnél alacsonyabb, akkor a hitelező nyer és az adós veszít. Minél változékonyabb az infláció, annál nagyobb a bizonytalanság az adósok és a hitelezők között.; 4) Inflációs ráta: Az árszínvonal (P) változása.