A spekuláns
Valamire adó pénzügyi szakember könyvtárában ott kell lennie legalább egy Kostolany könyvnek. Kosto, ahogy „becézni”, vagy inkább tisztelettel szólítani szokták,
az egyik leghíresebb magyar spekuláns volt a tőzsde történetében. A spekuláns a magyar nyelvben általában pejoratív értelemet kap, de a tőzsde az más. Szóval Kosto sok-sok kezdő, sőt gyakorló tőzsdés szemében jelentette, jelenti ma
is az irigyelt igazi üzletembert. Ifjú kora óta a tőzsde volt az élete. Számtalan mondata ma is szállóige pénzügyi körökben. Talán leghíresebb hasonlata, ami tankönyvekben is szerepel:
A pénzügyi piacokon a trend ugyanabba az irányba halad, mint a gazdaságban, csak éppen ez a folyamat több időt vesz igénybe. Egy férfi sétáltatja a kutyáját az utcán. Ahogy ez a kutyáknál lenni szokott, az állat előreszalad,
majd visszaszalad a gazdájához. Majd újra előreszalad, látja, hogy túl messzire futott, és visszajön. Ez így megy egész idő alatt. A végén azonban ugyanarra a pontra jutnak el, de míg a gazdi szép lassan egy kilométert haladt, a kutya körberohangált és négy kilométert tett meg.
Kosto szerint a gazdaság is így alakult, és alakul a jövőben is. A kutya vadul rohangál ide-oda. Ha a jegybank csökkenti a kamatokat, az emberek úgy reagálnak majd, mint a kutya, aki a csont vagy a labda után fut.
1906. február 9-én egy jómódú zsidó család gyermekeként látta
meg a napvilágot Budapesten. A gimnáziumi évek után – ahol Teller Edével együtt koptatta az iskolapadot –, az egyetemen filozófiát és művészettörténet tanult. A második világháború idején a család az Egyesült Államokba menekült, majd az 1950-es években, Németországban és Franciaországban élt. Édesapja kezdeményezésére Párizsba került, ahol apja ifjúkori barátja, egy francia tőzsdealkusz mellett leste el a tőzsdék működésének fortélyait. Az ifjú Kostolanyt hamar hatalmába kerítette az akkori Párizs csillogásának varázsa és bár jómódú családból származott, mégsem engedhette meg magának a luxust. Így tőzsdealkusz lett. Spekulánsként a sikerek mellett számos kudarc is érte. „A tőzsdén is a szerencse a legfontosabb. A börzén nem az intelligenciámnak köszönhetően
voltak sikereim, hanem annak, hogy szerencsés vagyok. Voltak persze ötleteim, meglátásaim, vízióim, amelyekből nagy pénzt tudtam csinálni, és voltak kevésbé szerencsés időszakaim is, amikor veszteséges voltam, de a végén a szaldó mindig pozitív, és ez a lényeg.” Szintén gyakran hangoztatta, hogy: „akinek sok
pénze van,
annak lehet spekulálni, akinek kevés a pénze, annak nem szabad spekulálni, akinek pedig egyáltalán nincs pénze, annak muszáj spekulálni”. Számos könyvet írt és rendszeresen publikált a Capital című lapban. 1999. szeptember 14-én, 92 évesen halt meg a magyar származású tőzsdeguru, és 90 évesen írta azt az önéletrajzi regényt, amelyben ez áll: „Ha elég fiatal lennék, mondjuk még csak 70 éves, akkor megalapítanám az optimisták iskoláját.” Még 70 évesen is tervei voltak.
További összefoglalók a következőről Mérlegen a jövő