1.Előszó
2.
Az iskolai sikertelenség statisztikai mutatói
az eddigi kutatási adatok alapján
3. Az
iskolai sikertelenség háttere
4. Az
iskolai sikertelenség pszichológiai háttere
5. A cigány
tanulók sikertelenségének okai
6. A cigány tanulók családi szocializációja
7. Nyelvi
hátrány
8. Szociális helyzet
9. Tanulási motiváció
10. Pedagógiai gyakorlat
11.
Roma Integráció Évtizede Program
- Háttér és előzmények
-
Prioritási területek
- Cigány oktatási modell-intézmények
- Hiányosságok az oktatásban
12.Zárszó
Előszó
A téma választás motivációja
Az egyetemi elvárásokhoz és
"létformához" való alkalmazkodás minden diák számára nehézségeket
okozhat. A beilleszkedés még inkább problematikus a roma hallgatók számára,
akiknek nincsenek értelmiségi szerepmintáik. Tehetségük ellenére számos olyan
készséggel
nem rendelkeznek, amelyek nélkül az elvárásoknak való megfelelés és
az egyetem sikeres befejezése bizonytalanná válhat. A szakmai kompetenciák
megszerzése mellett rendkívül fontos, hogy származásukat pozitívan élhessék meg
és etnikai identitásuk személyes identitásuk harmonikus része legyen.
A kutatás hipotézise:
A roma származásuak már évek óta meglévő hátrányos
helyzete az oktatásban.
A kutatás célja:
A kutatás célja ezen hipotézis, bizonyítása,
okainak felkutatása és feltárása, valamint esetleges megoldások keresése és a
meglévők közzététele.
Az iskolai
sikertelenség statisztikai mutatói az eddigi kutatási adatok alapján:
A Kemény István által vezetett 1971-es és
1993-as országos reprezentatív szociológiai vizsgálat összehasonlításra ad
lehetőséget a cigányság iskolázottságában bekövetkezett változásokról.
1971-ben a romák 87%-a nem rendelkezett általános
iskolai végzettséggel és mindössze 12%-a fejezte be az általános iskolát. Ez az
arány 1993-ra jelentős mértékben megváltozott. Az iskolába egyáltalán nem járt
személyek aránya 36%-ról 9%-ra csökkent, az általános iskolát pedig 46%-uk
fejezte be.
Az érettségit megszerzők aránya azonban 0,5%-ról
csupán 1,5%-ra nőtt, felsőfokú végzettséget pedig elenyésző számban szereztek.
Kertesi tanulmánya szerint egy magyarországi roma gyereknek kb.
"...ötvenszer kisebb esélye van
arra, hogy befejezett
középiskolai végzettséget szerezzen, mint egy nem-cigány gyereknek.
Elmondható, hogy az esélyegyenlőtlenség és az ebből adódó iskolai,
foglalkoztatási és társadalmi hátrányok a 8. általános iskola befejezése után,
a középfokú oktatásba való bekerülésnél kezdődnek." (Kertesi)
A felsőoktatásban
tanulók aránya az 1993-as kutatás adatai szerint mindössze 0,22 ezrelék. A fenti adatok alapján nem egyszerűen a cigány tanulók nagy
számának iskolai sikertelenségéről, hanem a magyarországi cigányság iskolai sikertelenségéről kell beszélnünk.
Élesebben fogalmazva, a magyar iskolarendszer és a cigányság egésze egyszerűen
nem kompatibilis (Radó, 1997.).
Az iskolai sikertelenség háttere
Az iskolai sikertelenség oka sok egymással
összefüggő probléma következménye:
·
a rossz szociális
helyzet,
·
a cigánysággal szemben
előítéletek,
·
iskolán belüli
szegregáció,
·
az alkalmazott
pedagógiai módszerek alkalmatlansága,
·
a pedagógusok
esetenkénti negatív attitűdjei,
·
az iskola az etnikai
és kulturális másságot nem tolerálja (Radó, 1996.).
Másképpen fogalmazva, az iskola a cigány
gyerekekkel szemben nem befogadó, nem toleráns, nincsenek alkalmas és jó
pedagógiai módszerek az eltérő etnikai, nyelvi, kulturális és szocializációs
háttérből érkező diákok részére.
Az iskolai sikertelenség
pszichológiai háttere
A cigány tanulók szocializációs és ismereti
hátrányai, illetve mássága azonnal nyilvánvalóvá válik a többségi társadalom
iskolarendszerében.
A konfrontáció alapvető viszonyrendszere a
következő konfliktusokból adódik:
konfliktusok vannak:
·
a
gyerekek és gyerekek
között,
·
a gyerek és a
pedagógus között,
·
a szülő és a pedagógus
között.
A roma gyerekek iskolai
pályafutásának elején elkezdődik az ún. stigmatanulás folyamata. Másságuk kiszolgáltatottá, és kizárhatóvá teszi őket az
iskolai közösségből. Ennek veszélyei és
következményei hosszú időre determinálhatják iskolai pályafutásukat. A
kiközösítés szociálisan izolálttá teszi a gyereket, ez emocionális
talajvesztettség élményével jár együtt, megnehezíti a beilleszkedést az iskolai
közösségbe. Drasztikusan csökkenti a tanulási motivációt, vagyis gátolja a
gyermek iskolai teljesítménymotivációját. Ebben a helyzetben önértékelése sérülhet, énképe negatívvá
válhat. A negatív énképű gyerekek folyamatosan - mint ezt a legtöbb
kutatás is bizonyítja -, teljesítményükben bizonytalanok, kudarcorientáltak.
A pedagógiai pszichológiai kutatások azt is
bizonyították, hogy a tanár beállítódása és elvárásai, a diák teljesítményeivel
kapcsolatos attribúciói hatással vannak a gyerek tanulási motivációjára és
teljesítményigényére. (Pigmalion-effektus) A negatív elvárás önbeteljesítő jóslatként működik a roma gyerekek
iskolai sikertelenségében.
A pedagógiai tapasztalatok többsége bizonyítja,
hogy a roma tanulók nehezen illeszkednek be az iskolai közösségbe, de
véleményem szerint ez már következmény. Az ilyen helyzetben kialakuló
magatartászavarokat és az iskolával szembeni ellenállást a gyerek énvédő
mechanizmusaiként is felfoghatjuk.
Alapvetően kétfajta magatartászavar alakulhat ki, az
egyik a lázadás, agresszivitás, deviáns magatartás, a másik véglet a gátoltság,
szorongás, kisebbrendűségi érzés, amely súlyosabb formájában kisebbrendűségi
komplexushoz vezet.
Általánosságban elmondható, hogy a roma gyerekek
az iskolarendszer minden szintjén diszkriminációba ütköznek, ennek megjelenési
formái a roma tanulókkal szembeni szegregációs törekvések, pl. a cigány
gyerekek számára létrehozott speciális cigányosztályok.
Magyarországon cigány osztál
További összefoglalók a következőről Roma gyerekek az iskolában (kutatás) 1