Semmi okunk feltételezni, hogy a cigánysággal
szembeni előítéletek, rasszista megnyilvánulások
nem szűrődnek be
az osztálytermek relatíve zárt világába. E miatt a cigány
tanulók oktatásához szükséges
készségek közé tartozik a pedagógusnak az a képessége, hogy ismerje és
használja azokat a technikákat, melyek segítségével kezelni képes az
osztálytermen belül jelentkező etnikai konfliktusokat. Az ezzel kapcsolatos
tudatosság szintje Magyarországon igen alacsony, az ilyen konfliktusokra
vonatkozó etikai szabályok és a kezelésükre alkalmas technikák nem ismertek
széles körben. Mindez vonatkozik az iskola külső kapcsolataira, elsősorban a
pedagógusok és a cigány szülők kapcsolatára is.
Sokak szerint a cigány gyermekek oktatása során
alkalmazott értékelési gyakorlat nem alakít ki pontos képet a tanulók
fejlődéséről, sokkal inkább a jutalmazás vagy büntetés eszközeként alkalmazzák.
Az osztályzatok megbízhatóságáról és érvényéről, s általában az értékelési
gyakorlatról csak akkor alkothatnánk képet, ha az osztályzatokat sztenderdizált
tudásszint mérések eredményeivel hasonlíthatnánk össze. Ilyen mérések cigány
tanulók körében alig készültek.
Bár a gyermekek száma sokkal nagyobb a cigány
népesség esetében, de sokkal nagyobb a halálozások számaránya is, és ennek
megfelelően sokkal kisebb a várható élettartam. A nagyobb gyermekszám és a
nagyobb halálozási szám együttes eredményeképpen a 15 éven aluli
gyerekek aránya kétszer akkora, mint a teljes népességben: a teljes népesség 19
százaléka, a cigány népesség 38%-a a 15 éven aluli. Az 59 éven felüliek aránya
viszont a teljes népességben több mint négyszer akkora, mint a cigányoknál. A
teljes népességben 19%, míg a cigányoknál 4,5%.1
A legtöbb cigány gyerek számára már 6 és 14 éves
kora között eldől, hogy nem juthat középiskolába.
Az
általános iskolát 14 évesen a
roma gyerekek
31.3%-a,15 évesen a 43,6 %-a 16 évesen a 62,6%, 17 éves korban 64,4 és 18 éves
korban a 77,7 %- a végzi el.
Ebből
is látható, hogy a cigány kisebbség soraiból
tovább tanulni szándékozó fiataloknak csak igen kis százaléka képes középfokú
oktatásban részesülni, hiszen a legesélyesebbek azok a fiatalok, akik a 14-15
évükben járva próbálkoznak meg a továbbtanulással.
A lemorzsolódást illetve a sikertelen általános
iskolai pályafutást több dolog is eredményezheti.
A cigány fiataloknak csak igen kis százaléka jár
rendszeresen óvodába.
Talán ennek is köszönhető, hogy a gyerekek
jelentős hányada szocializációját tekintve éretlenül kerül be az általános
iskola első osztályába. Csökkentheti a várt siker esélyeit az is, hogy sok
esetben a nem magyar anyanyelvű gyerekek csak igen kis un. konyhai magyar
szókészlettel kerülnek be az oktatási rendszerbe, alapvető kommunikációs
problémákkal küzdve. A sikertelen tanulóknak (akik nem képesek elvégezni az
általános iskolát) 22,9%-a magyar anyanyelvű, 41,6%- román és 48,2%- a cigány
anyanyelvű.2
Azok a gyerekek, akik 5 éves korukra sem kerülnek
be az óvodai rendszerbe, jelentős többségében 7-8 évesen lesznek első
osztályosok.
Az iskolai sikertelenség nem jelent különösebb
traumát sem a szülőknél sem a gyermekeknél, hiszen ez a jelenség - sajnos -
generációkra visszamenőleg általánosnak tekinthető még akkor is, ha
statisztikai adatok utalnak arra, hogy 1971 és 1993 között átalakult a cigány
családoknak a véleménye az iskola hasznosságáról.
Van egy speciális kiút tanulónak és pedagógusnak
egyaránt. Ez pedig a gyermek áthelyezése speciális iskolákba. Nemzetközi
vizsgálatok tanulsága szerint közép és kelet Európában általános jelenség az,
hogy a speciális iskolák tanulóinak túlnyomó többsége cigány származású. Ennek
a vizsgálatok tanulsága szerint számos oka van. Álljon itt most néhány a
teljesség igénye nélkül:
a cigány gyermekek
születési súlya az átlagos európainál lényegesen kisebb, a problémás,
elsősorban alapvető ellátási gondokkal küzdő családi környezet nem képes
az ezzel járó pótlólagos terápiákat biztosítani a gyermek számára;az első találkozás a
pedagógussal, szülőnek és gyermeknek egyaránt talán éppen a kommunikációs
gondok, miatt nem nevezhető sikeresnek;a sikertelenség
konzerválása mindhárom oldalról sértődöttséget eredményez, mely tovább
rontja a kommunikációs csatornák működését;az ún. normál
általános iskolák többségi tanulói stabilabb szocializációval
rendelkeznek, könnyebben lesznek szerves részei egy adott osztály
közösségének;a cigány tanulók
szülei is szívesebben veszik, ha egy olyan iskolába jár a gyerek, amelybe
esetleg már ők is jártak, illetve ahova testvéreik, rokonaik is járnak;
olyan
erős többségi nyomás nehezedik a pedagógusra, hogy az osztály esetleges
tanulmányi sikerekért könnyű szerrel megválik az átlagot rontó tanulótól.
Tény az, hogy az úgynevezett elit szemléletű, de
önkormányzati fenntartású iskolákban alig vagy csak igen kis számban találhatók
cigány gyerekek.
Ha és amennyiben a kisegítő iskolákban
eredményesen szerepelnek a cigány tanulók, akkor meg kellene vizsgálni azt,
hogy mik azok a momentumok illetve oktatási formák, melyek e sikert
előidézhetik.
A személyes
kapcsolattartás a szülő és pedagógus esetében (kiscsoportos oktatásnál ez
nem okozhat komoly megterhelést);A csökkentett
követelményrendszer, illetve a személyre szóló oktatás.
Az a statisztikai adat mely szerint a speciális
iskolákban tanulók nagyobb számban végzik el az általános iskolát akár 14-15.
életévben nem könyvelhető el sikernek, hiszen ezen oktatási intézmények tanulói
egyre kisebb eséllyel vesznek részt a középfokú képzésben. (Az indokolatlan,
nem kellően megalapozott áthelyezés a speciális iskolában súlyosan sérti az
emberi és kisebbségi jogokat.)
Több tanulmány szól az ilyen esetekben jelentkező
intézményi átjárhatatlanságról.
Arról azonban mindenképpen szólni kell, hogy a
legutóbbi néhány évben javulás mutatkozik a továbbtanulási arányokban. A 14
éves fiatalok 14,3%-a jár szakmunkásképzőbe illetve szakiskolába,
szakközépiskolába illetve gimnáziumba az 5,1% főiskolára vagy egyetemre ezek
közül kb. a 0,75 % kerülhet.
Ez nem csak a demográfiai hullámvölgynek
köszönhető. A rendszerváltást követően új jogszabályok illetve új törvények
születtek, melyeknek egy része kedvező hatással volt az oktatásban való
eredményes részvételt tekintve.3
További összefoglalók a következőről Roma gyerekek az iskolában (kutatás) 4.