A
könyv segítségével részeseivé válhatunk azoknak az életeknek, melyek egyszer – egyszer mintha a miénk is lenne, másszor
meg talán csak a másoké, de
egy bizonyos: hatással bírnak. Feltörik lelkünk legféltettebb titkos kamrájának lakatját,
és ott tanulságot szolgáltatnak.
Minden történet egy üzenet. Hogy mi is ez az üzenet, mindenkinek más és más.
De mégis kiemelném a könyv egyik legfontosabb üzenetét, ahogy azt a szerző is teszi, nem ítélkezik, és Terentius nézetét vallja:
“Ember vagyok, semmi sem idegen tőlem, ami emberi.” Gondolatainkat, cselekedeteinket döntően érzelmeink befolyásolják, melyeket már születésünk óta hordozunk és alakítunk adott minták beépítése mentén. Érzelmeink építő vagy éppen romboló hatása kivétel nélkül megkönnyíti és megnehezíti életutunkon történő lépéseinket. Egyre és egyre több akadályt zúdítva elénk, különböző félelmek, szorongások képében, melyeket hol egyes egyedül, vagy ahogy a könyv olvasásból is kiderül mással, másokkal közösen oldunk meg, tesszük meg a feldolgozásához szükséges lépéseket.
Popper tanár úr, gyakran a humor fűszereivel is megáldva, társként lép mellénk a könyv lapjai mögül, és vall kegyetlen őszinteséggel pszichológusi pályájának alázatáról, a folyamatosság örök változékonyságáról, a magára és magunkra ismerés buktatóiról, azokról a tükrökről, melyekbe gyakran szenvedés belenézni és meglátni arcunkat.
Megannyi fejezetben ad reális képet arról a munkáról, melyet még mindig körülvesz a kétségbeejtő találgatás, és gúnyolódás formátlansága.
De sokkal inkább szól a kapcsolatról
Ember és ember közt,
és éppen így a gyógyító és a gyógyulásban reménykedő közt, a fiatalság és az elvakultság közt, az értelem és az értelmetlenség közt, a megértés és az ítélkezés között, az erő, a harcos és a gyenge, elárvult között, a vallomások és elfojtások között, a félelmek és a bizonytalanság között, a tudat és tudatlanság
között ….
szólva az emberi létezés megannyi páratlan csodájáról és rácsodálkozásáról, fájdalmairól. Mindenkihez, mert senki sem kivétel.
A tanár úr rövid dinamikus írásokban foglalja össze a sokszor évekig tartó kitartó munkát, megmutatva sajátos sebezhetőségünket és a gyógyulások egyediségeit. Készen állva arra, hogy egyszerre legyen analitikusunk, az apánk, a testvérünk, gyóntatónk és feloldozást nyújtónk egy személyben.
További összefoglalók a következőről PRAXIS avagy angyalok a tű fokán: vallomások a lelki gyógyító ritka diadaláról és gyakori bukásáról