A szerzők arra vállalkoztak,
hogy folyamatosan filmet forgassanak velünk, olvasókkal, a könyv lapjain keresztül. A szereposztást ránk bízzák, probléma ebből nem adódhat, így név nélkül játszhatja ki – ki egyedi szerepkörét, néha humorosabb formában, néha viszont nagyon is szívet s lelket marcangoló felismerésekben.
Nyitókép: Állandóság és
változás – változás és állandóság ellentmondásos és rejtélyes kapcsolata.
Ami állandó az a változás által lesz az, és ami változó az a változásban rejlő folyamatoknak köszönhetően marad állandó változásban.
A szereplők csoportot alkotnak, melynek vannak tagjai és ezáltal közös tulajdonságuk is. A csoporttulajdonság számtalan
változást tesz lehetővé a csoporton
belül, de nem teszi lehetővé, hogy
egy tag
vagy a tagok bármilyen kombinációja
kívül kerüljön a rendszeren. Ez a rendszer
olyan keretet biztosít számunkra, melyben azokról a változásokról gondolkodhatunk, amelyek a rendszeren belül fordulnak elő, miközben a rendszer maga változatlan marad.
A változásnak két fajtája van: az egyik az adott rendszeren belül zajlik, amely maga változatlan marad, a másik magát a rendszert változtatja meg.
Elsőfokú változás: pl.: egy álomból egyetlen változás segítségével lehet csak kikerülni: ha felébredünk, így tökéletesen eltérő állapotba kerülünk, amely a
másodfokú változás: tehát a
változás változása. A valódi élethelyzetekben rendkívül nehéz megragadni, és különbséget tenni az első- és
másodfokú változásaiban. Összekeverednek ezek a szintek, s olyankor olyan lépéseket tesznek, amelyek nem idézik elő a kívánt változást, sőt még a problémát is felfokozzák.
Mindannyian kerülünk kínos helyzetbe, s egyáltalán nem számít, hogy hűvösen és logikusan próbáljuk megoldani őket, vagy tombolva rohangálunk körbe-körbe. Csak a helyzeten belül, az első fokú változás perspektívájából tűnik a megoldás hatalmunkon kívül álló, meglepő megvilágosodásnak.
A másodfokú változás perspektívájából annyiról van csak szó, hogy azonos logikai szinten levő premisszák egyik csoportjáról áttérünk egy másik premisszába.
Változás a pszichológus szerint, általában elsőfokú változást értelmez, amely egy viselkedés átváltozása egy másikká egy adott viselkedésmódon belül. A másodfokú változás a viselkedésmód átváltozása egy másik viselkedésmóddá.
Főtétel: A problémaképződés.
A változás előmozdítója általában az eltérés valamilyen normától. Azért van változásra szükség, hogy helyreálljon a kényelem és a túlélési szempontból kívánatos norma.
Példa: Bizonyos körülmények között a problémák egyszerűen úgy állnak elő, hogy egy létező nehézséget rosszul próbálnak megoldani.
A helytelen problémakezelésnek alapvetően 3 fajtája van:
A megoldást úgy próbálják elérni, hogy tagadják a probléma voltát: a cselekvés szükséges, de nem cselekszenek;
Olyan nehézséget próbálnak megváltoztatni, amelyik vagy gyakorlatilag megváltoztathatatlan (pl.: generációs szakadék…), vagy nem létezik: vagyis cselekszenek, amikor nem kellene cselekedni;
A logikai típusalkatokban követnek el hibát, s előáll a vég nélküli játék: elsőfokú változást alkalmaznak egy olyan helyzetben, amelyik csak a következő magasabb szintről változtatható meg, vagy éppen ellenkezőleg, a másodfokú változással kísérleteznek, amikor elég lenne az elsőfokú is: rossz szinten cselekszenek;
A szélsőségesség az emberi problémák megoldásában a leggyakrabban annak a hitnek az eredményeképp jelenik meg, hogy valaki megtalálja (legalábbis
megtalálhatja) a végső és átfogó megoldást. Logikus, hogy ha valaki ezt hiszi, megpróbálhatja megvalósítani a megoldást – hűtlen lenne önmagához, ha nem tenné ezt.
Az ebből adódó viselkedés, amit utópiaszindrómának nevezzük.
Az utópikus változtatási kísérletek olyan zsákutcákat teremtenek, amelyekben gyakran lehetetlen világosan megkülönböztetni a problémákat és a “problémákat”, valamint a “problémákat” és a “megoldásokat”. Egy utópia elérhetetlensége álprobléma, de a szenvedés, amit okoz, nagyon is reális.
“A nehézséggel elbántunk, a lehetetlen kissé több időt vesz igénybe.” – egy okos aforizma –
Befejező tétel: A problémamegoldás
A lényeg a lényeg, maga a
másodfokú változás az a valami mellett állítást és a valami mellett tagadást elveti, vagyis nem dönteni, hanem
átalakítani szeretne.
Az átalakítás művészet, nemes művészet, melyet tanulnunk szükségeltetik, mint oly sok minden mást. Lényeges kérdés:
“ Mi a különbség egy optimista és egy pesszimista között?
Válasz: Az optimista azt mondja, hogy a pohár félig tele van, a pesszimista ugyanerről a pohárról azt, hogy félig üres.” – névtelen –
Az átalakítás azt jelenti, hogy megváltoztatjuk azt az érzelmi vagy konceptuális keretet, amelyben egy helyzetet felfog valaki, s egy másikba helyezzük, amelybe ugyanennek a konkrét szituációnak a tényei éppolyan jól vagy még jobban beleillenek, s ezáltal megváltozik a jelentése (lásd pl.: humor)
Az álalakítás nem hívja fel semmire a figyelmet – nem hoz létre belátást -, hanem egy másik játékra tanít meg, s ezáltal elavulttá teszi a régit.
A változás átültetését használatát a következőképpen összegzik a szerzők:
1, a probléma világos megfogalmazása konkrét fogalmak segítségével;
2, az eddigi megoldáskísérletek vizsgálata;
3, az elérendő konkrét változás világos megfogalmazása;
4, egy olyan terv megfogalmazása és életbe léptetése, amely létrehozza a változást;
Finálé: A változás célja a megoldáskísérlet; a választott taktikát pedig le kell fordítani saját nyelvünkre.
Minden olvasónak a könyv haszonnal való forgatását, az élethosszig tartó tanulás állandó változatosságát kívánom sok – sok mosollyal.
További összefoglalók a következőről Változás: A problémák keletkezésének és megoldásának elvei