„Külső” inger- „Belső inger
Az újszülött nem képes megkülönböztetni sem a tárgyi és a személyi környezetét, sem önmagát és a külvilágot. Az én határainak érzékelése hosszú folyamat eredménye.
1. lépés: Az ingerek kétfélék:
· Külvilágból érkezők pl.: táplálék, simogatás
· Testen belül keletkezők pl.: éhség
A két típusú ingert a 3. hónaptól képes elkülöníteni a baba- az én kibontakozásának jelentős szakasza.
Élete első heteiben az újszülöttet láthatatlan biológiai burok védi a külvilág ingereitől- csak a belső ingerekre figyel. Pl.: alvó csecsemő mosolya nem szép álom miatt-csupán feltétlen reflex
A sírás és a mosoly a csecsemőknél nem érzelmek, csak érzések, mert a külvilág hatására jönnek létre. Vannak olyan külső ingerek, melyekre a csecsemő születésétől fogva reagál- erős, ismétlődő ingerek pl.: Orrtörlés - a kellemetlenség helyét nem lokalizálja -általános kellemetlenség érzése. Néha felnőttkorban is előfordul, pl.: fogfájásánál.
Az öröm és a bánat
Mosoly:
Az első hetekben reflexes reakció. Az inger fizikai jellemzői váltják ki, nem az inger tartalma. Pl.: gázmosoly.
Három hónapos korban: szociális tartalmú, érzelmet kifejező mosoly. Az ismerősség öröme okozza, mely az inger tartalma-> érzelem! Kezdetben minden emberi arc mosolyt vált ki, majd néhány hónap múlva már csak az ismerőst fogadja mosollyal, főleg az anyát.
Hat hónapos korban: manipuláció fejlődése- sikerélmények- „teljesítményöröm”
Szociális örömforrások- kapcsolatteremtő játékok / élvezet: nem a találkozás pillanatára korlátozódik, hanem kiterjed az egész kapcsolatra.
1 éves: lelkesedés: élvezetet okozó helyzetek előidézése. A jövő várt eseményei is kiválthatnak érzelmeket.
Bánat
6. hónap után: a szülővel való együttlét megszűnése váltja ki.
3-4 éves kórházba került gyerekeknél: nem értik a kezelés szükségességét- düh, tiltakozás majd bánat /szomorúság, magány, passzivitás/ Végül a „feloldódás” szakasza következik: érdeklődni kezd a környezete iránt, beszédesebb lesz. Ez azonban nem pozitív, hiszen a szülőkhöz fűződő érzelmi kötelék fellazulását, az érzelmi elsivárosodást jelzi.
Lehetséges megoldás: a látogatási idő szaporítása / a találkozás öröme és az elszakadás fájdalma egyaránt fontos/
A félelem és a szorongás
Félelem: döntő fontosságú emóció, a veszély elkerülésére késztet, de károssá is válhat-dezorganizáló félelem: tehetetlenséget okoz.
10-15 napos csecsemő: 1-1 vizuális inger hatására a baba nem tudja levenni a szemét a tárgyról /kötelező figyelem/àa félelem a kapcsolat kényszerűségéből fakad.
4-5 hónapos korban: az idegen arc nyugtalanságot, feszültséget vált ki- az inger tartalma fontos! A gyermek aggodalmának oka, hogy az inger egyszerre vonzó és félelmetes à aggódás : az inger tartalma szerepet játszik a kialakításában, de nincs kategorikus negatív jelentése / a szokatlantól való félelemnek is nevezik./
6-7 hónapos korban:
· Szeparációs félelem: magára hagyott gyereknél, idegen közeledésekor a gyerek az ingert negatív jelentéssel dolgozza fel
· Fájdalomtól való félelem
Ezek már konkrét félelmek, melyek száma egyenes arányban nő az életkorral és az intelligenciával.
3 éves korban: a szeparációs félelmek egyre erőteljesebben kapcsolódnak a bűntudathoz.
Szimbolikus félelmek: tárgya nem az objektum pl.: sötétségtől, haláltól
A félelemmel kapcsolatos nevelés
Lényeg az érzelmek szabadsága. A fiúgyermekek veszélyeztetettebbek / a félelem nem férfias, leplezni kell/
A szülőnek biztonságot kell nyújtani, és segíteni a félelem racionalizálását.
Félelem jelentkezésekor első feladat a megnyugtatás, majd az életkornak megfelelő magyarázat. Pl.: villámlástól való félelem. A gyermek elkezdi félelmét racionalizálni, s ez később határozott érdeklődésben nyilvánulhat meg.
A szimbolikus félelmek általában nem racionalizálhatók- azt az érzést kell biztosítani a gyereknek, hogy uralja környezetét.
A harag és az agresszió
Harag:
6. hónap: előfutárai már újszülötteknél is megjelennek- „mérges sírás”
Az akadályhelyzet frusztrációt vált ki, de a haragreakciónak nincs iránya és célja, csak a feszültségtől akar megszabadulni a baba
1-1,5 év: A harag támadó jellegű érzelem, mely agressziót vált ki.
A büntetés általában nem csökkenti, hanem növeli a gyerek agresszív tendenciáit.
Googenough: A gyerek agressziója úgy kezelhető, ha nyugalommal és megértéssel szemléljük, figyelembe vesszük a körülményeket, és önuralmat gyakorlunk.
További összefoglalók a következőről A gyermek érzelmeinek alakulása