Melanie Klein: A kisgyermekkori analitikus kezelés pszichológiai alapelvei
A kisgyermek és a felnőtt lelki életének különbségei miatt a gyerekeknél nem alkalmazhatók a felnőtteknél használt terápiás technikák.à M. Klein kidolgozta az analitikus játéktechnikát, mely megfelel a gyermekek pszichés sajátosságainak.
A kisgyermek a külvilággal úgy alakít ki kapcsolatot, hogy a libidóját olyan tárgyakra irányítja, melyek vágyait kielégítik. /tárgykapcsolati elmélet/ Ez a kapcsolat kezdetben nárcisztikus.
A kisgyermekek valósághoz való viszonya:
Trudi /3éves/ analízise- az első analitikus óra után hosszabb nyaralásra utaztak anyjával. Később egy álmában tért vissza a nyaralás egy jelenete: a pincérnő nem adott neki málnaszörpöt, mert elfogyott.--- Az álom értelmezése: A kislány még mindig szenved az elválasztás idején történt anyamell-megvonástól, féltékeny kistestvérére.
Klein az álomértelmezését megosztja a gyerekekkel.
A kisgyermek deprivációkon keresztül ismerkedik meg a valósággal. Védekezés: realitás tagadása.- Ha ez túlzott: neurózis jelzése. Cél: a valósághoz való sikeres alkalmazkodás kialakítása, így a gyermek képessé válik a reális megvonások elviselésére.
Ödipusz-szituáció: az egyik legelső és legfontosabb megvonás forrása- az ezzel való megküzdés határozza meg, hogy a gyermek a későbbiekben mennyire tud alkalmazkodni a valósághoz.
Az Ödipusz-konf. kialakulásának ideje nehezen meghatározható/ előfordulhat már a második életév kezdetén is/
Rita analízise: 2. életéve kezdetéig az anyjához vonzódott jobban, majd apját preferálta, végül 18 hónapos korában „visszatért” anyjához.—Tünetek: éjszakai felriadás és szorongás 62. és 3. életév határán tipikus, oka az Öd. konf. neurotikus feldolgozása/, állatoktól való félelem, anyához való túl erős kötődés, erős apaidentifikációàambivalenciaàkezelhetetlenné vált. Játéktechnika során kezdetben: gátolt, nem tudja elviselni a megvonásokat, érzékeny a fájdalomra, kedvetlen. Közvetlen ok: kisöccse születése. További okok: szülőkkel közös hálószoba—„ősjelenet”--- nagyon korán átélt ödipális tapasztalatok.
A kislányok az apát elválasztás után választják szeretetük tárgyául.àSegíti az anyától való elszakadást és a heteroszexuális vonzalom kialakulását. Az apa gyengédsége csábításként hat a gyerekre./ A gyermekek a koituszt először orális eseményként fogják fel-s ilyen módon vágynak rá./
A fiúknál a deprivációk egyszerre gátlók és serkentők: segítik az anyától való elszakadást, de a szeretet orális /elválasztás/ és anális /szobatisztaság/ megvonásaàlibidópozíció megváltoztatása: az anyára genitális szerelemmel gondolnak.
Az Ödipusz-konf. feldolgozására vannak elaborációs módok is. Pl.: gyakori elesések, sérülések, gátolt játék, ambivalencia az ünnepekkel és ajándékokkal kapcsolatban. ß Oka: bűntudat.
Rita esete: kórosan erős bűntudat a legapróbb csínytevés miatt is, szokatlanérzékenység a szüleitől kapott feddésre. Az analízis során kiderült, hogy ennek alapja is a bűntudat--- anyja második terhessége során szerette volna elvenni kisöccsét anyjától. Belsővé tette a fegyelmező anyát, s ez a kép a valódi anyánál sokkal szigorúbb, néha egészen kegyetlen volt. / Rita nem volt hajlandó olyan játékokat játszani, melyekben ő lett volna az anya, mert akkor a játékbaba számára kisöccsét jelképezte volna. Az Ödipusz konf. miatti bűntudata miatt egy „belső apa” is létrejött benne—játékaiban ezt egy elefántfigura helyettesítette /apa-imágó/- aki a baba /Rita megfelelője/ mellé fektetve megakadályozta azt, hogy a baba belopózzon szülei hálószobájába, s elvegyen tőlük vmit---a kislány anyja helyébe lépjen. Rita mélyen átérezte mind a bűntető, mind a megbüntetett szerepét.
Szerepjátékok célja: a belülről gyötrő apa/anyafigura kívülre helyezése. à megkönnyebbülés àjátékból származó öröm. Az analitikus feladata, hogy megkeresse a felszín alatt rejlő azonosításokat és megtalálja az utat a bűntudathoz.
A bűntudat /felettes- én/ kialakulása a korábbi elméletek szerint az Ödipusz konf.-hoz, vagyis kb. a negyedik életévhez kötődik. Klein szerint a konfliktus korábbi keletű, de 4 éveseknél éri el a csúcspontját, de ez hosszú fejlődés eredménye.—infantilis felettes-én
Mivel a gyermeki én még gyenge sokkal nagyobb hatással van rá az infantilis felettes-én. Az analitikus folyamat az ént erősíti és megfékezi a felettes ént.
A kisgyermekek analízishez való viszonyulása is különbözik a felnőttekétől. Mivel náluk a tudatos és tudattalan szféra között könnyebb a kommunikáció, pozitívabban fogadják az analízis értelmezését. Bár némelyiküknél úgy tűnik, hogy nem fogékony rá, játéka az értelmezés hatására megváltozik, kiterjed a lelki élet mélyebb rétegeire—feleslegessé válik az elfojtás àöröm. A tudattalan és a tudatos tartalmak szoros kapcsolatának másik hatása, hogy gyakran a legprimitívebb tendenciák kapcsolódnak össze a legbonyolultabbakkal.
A gyerekek játékaikban szimbolikusan fejezik ki fantáziáikat, vágyaikat, élményeiket, s ehhez az álmoknál használt sajátos „nyelvezetet” alkalmazzák. /Freud/ Így a játék elemzése során sem csak a szimbólumokat kell megfejtenünk, hanem figyelnünk kell az álommunkában használt mechanizmusokra is és a jelenséget mindig az összes történés kontextusában kell szemlélni. Figyelni kell a gyermek játék közbeni közléseit is. A gyerekeknél a cselekvés szerepe kiemelkedő- gyakran szavakat is helyettesítenek vele. –ezért nem használható náluk a felnőtteknél működő pszichoanalitikus technika. Ezen kívül az analízisben nagy szerepe van a szülőknek is, hisz a gyermek körülményei többnyire rajtuk múlnak. A gyermek problémáinak megoldódása gyakran a szülők lelki gondjait /neurózisát/ is enyhíti.
A gyerekeknél vissza tudunk menni a patogén élményekhez, fixációkhoz, így azok közvetlenül jelennek meg, s nem csak rekonstruálhatók, mint a felnőtteknél.
Klein szerint a játéknak és a maszturbációs fantáziáknak ugyanaz a hajtóereje: az ismétlési kényszer. Ezért jelenik meg az elfojtás a játékokban is.
Az analízishez nélkülözhetetlen, hogy a gyerek örömhöz jusson, hiszen náluk az örömelv jóval erősebb a realitáselvnél.
Klein tapasztalatai szerint az értelmezések gyorsan hatnak a gyermek analízisében, de hosszú ideig nem dolgozzák fel tudatosan, csak tudattalanul asszimilálódnak. A feldolgozás azonban később megtörténik, s ez segíti a realitáshoz való alkalmazkodást. Az értelmezésnél az analitikus feladata nem a gyermek „felvilágosítása”, csak az infantilis szexuálteóriákat deríti fel, s magyarázat nélkül értelmezi az anyagot.
Az analízis hatása:
A szülőhöz fűződő érzelmi viszony fejlődése /nem hirtelen történik, hanem folyamatosan/
Fokozódik a társas alkalmazkodóképesség
A gyerekek az elfojtást bizonyos mértékig elutasítással tudják helyettesíteni---humoros kritikus attitűd felvétele
Bűntudat csökkenése—képesség a szublimációra à aktivitás fokozódik, játék sokszínűbb