.
És mégis mondj igent az életre
Viktor Frankl az egzisztencialista pszichológia képviselője, a logoterápia kidolgozója, a lélek gyógyítójaként éli
meg a koncentrációs tábort. A zsidó származású Frankl 26 évesen kerül koncentrációs táborba, ahol társaival együtt mindentől megfosztottan, egyetlen szám lett. Emberi méltóságuktól megfosztott sorstársaival eltöltött koncentrációs tábori időszakban a személyiség, mint egyediség, teljességgel megszűnt, de maradt helyette valami más, az elállatiasítás folyamata. Frankl földmunkásként, vasútmunkásként dolgozott, egyedül, társak nélkül vájta az alagutat, még reményekkel telve, a szabadulásban bízva. Ahogy teltek a napok és aztán már hetek, hónapok, a változásban való bizakodás alább és alábbhagyott. Az addig még álmaikhoz ragaszkodó rabok, köztük Frankl is, megalkotta saját álomvilágát – beszélgetett feleségével – és kizárta a külvilágot. Egyre mélyebb depresszióba estek. A belső elhalás folyamatát élték meg – apátia –, amikor nem érdeklte őket senki és semmi. Annyira érzéketlenné váltak, hogy a naponta, sőt az óránként történő verés sem okozott már sokkot. A kegyetlenség a belső kiválasztás során erősödött. Frankl társai közül választották ki azokat a ”negatív” személyeket, akik alkalmasakká váltak a felügyelő munkára. Ezen ”rab-felügyelők” okozták a legnagyobb és legfájdalmasabb kínzásokat, mind testileg, mind lelkileg.
S mi adott megmaradást? A tárgyiasult világból a cigaretta jelentette, jelképezte életet. Egymást vigasztalták, hogy valami érzelmet kifacsarjanak magukból. A sírás gyógyító erővel bírt, de hamar elfelejtették. Viszont az apátia megvédte pszichéjüket. Időérzékük nem volt, 1 nap lassabbnak tűnt, mint 1 hét. Alkoholhoz csak azok jutottak, akik az égetőnél dolgoztak, hogy eltompuljanak. Az öngyilkosság gondolata minden fogolyban megfordult. Érdemes –e öngyilkosnak lenni? Kivitelezése könnyűnek tűnt, a szögesdrótba áram volt vezetve. A legprimitívebb szükségletekről álmodoztak: evés, fürdés, egy szál cigaretta, kiló kenyér… S közben éhségödémát kapnak – fölvizesedett a lábuk. Szexualitás nem volt, még gondolatban sem.
Menedék: Az álmok adtak menedéket számukra. Felébresztve őket, azoktól az álmoktól fosztották meg őket, amelyekben jól érezték magukat, melyben szórakoztak, lakomáztak, örültek… A vallás nagyon erősen élt. Belopta magát a művészet: énekeltek, parodizáltak, verseltek. Frankl segített meglátni, azaz képes volt meglátni a jót a rosszban.
Vég előtt: A kiút, az utolsó vágykép: a szabadság. Bárhogy, bármikor. A szökés gondolataival játszadoztak, miközben már nagy terhet jelentett a többiekkel való együttlét. A tömeg. A bűz. A betegség. A halál fagyos lehelete. Érzelmileg ingerültség váltotta fel a közönyt – mindenki haragudott a másikra. S már a magány után is vágyakoztak . A karácsony és az újév között volt a legtöbb elhalálozás. Végakaratukat megtanulták egymástól. Aki valaha megmenekül, megkeresi bajtársa(i) családját és elmondja a történéseket, az átélt iszonyatot, a kedves utolsó szavait.
Szabadulás: A hőn áhított szabadság elérkezte nem adott igazi megszabadulást. Félelmekkel telve riadtak meg a ”kintléttől”. Lassacskán vált tudatossá, hogy valóban SZABADOK. Frankl, mivel családja meghalt, belevetette magát a munkába. Kidolgozta a logoterápiát: az élet értelmére a koncentráló pszichoterápiát - az életcél megtalálását. Az élet értelmét különböző szemszögekből figyelhetjük meg: - a festő szemével, aki úgy örökíti meg a világot, ahogy látja, - a szemész szemléletével, aki olyannak akarja láttatni a világot, amilyen valójában. Az élet értelme egyedi felfedezésben rejlik, s ez szintén különböző módon történhet: - valamilyen művet alkotunk, azaz cselekszünk, - valamit kölcsönösen valaki mással, másokkal együtt megtapasztalunk, - vagy az elkerülhetetlen szenvedést éljük meg. Frankl mindezt átélve tudatosítja olvasóiban, hogy a megoldás sosem a dolgok feladása, hanem a megfelelő útkeresés és rátalálás tétele. Az élet értelmének folyamatos változását összegzi Frankl ebben az írásában, melynek végén eszmélünk rá mondandójára: A szenvedés abban a pillanatban szűnik meg, amint értelmet kap. Mert az élet élni akar.
Kiadás kelte: július 19, 2007
További erről Pszichológia
További összefoglalók a következők szerint Unicornis
More