• Előfizetés
  • ‎Mi az a Shvoong?‎
  • Bejelentkezés
    Bejelentkezés
    Jelszó megjegyzése Elfelejtette a jelszót?

Foglalja össze az emberi tudást a Shvoong-on

.

Shvoong kezdőlap>Társadalomtudományok>Pszichológia>És mégis mondj igent az életre

.

És mégis mondj igent az életre

írta : Unicornis    

Szerző: Viktor Frankl
Viktor Frankl az egzisztencialista pszichológia képviselője, a logoterápia kidolgozója, a lélek gyógyítójaként éli
meg a koncentrációs tábort.

A zsidó származású Frankl 26 évesen kerül koncentrációs táborba, ahol társaival együtt mindentől megfosztottan, egyetlen szám lett.
Emberi méltóságuktól megfosztott sorstársaival eltöltött koncentrációs tábori időszakban a személyiség, mint egyediség, teljességgel megszűnt, de maradt helyette valami más, az elállatiasítás folyamata.
Frankl földmunkásként, vasútmunkásként dolgozott, egyedül, társak nélkül vájta az alagutat, még reményekkel telve, a szabadulásban bízva.
Ahogy teltek a napok és aztán már hetek, hónapok, a változásban való bizakodás alább és alábbhagyott. Az addig még álmaikhoz ragaszkodó rabok, köztük Frankl is, megalkotta saját álomvilágát – beszélgetett feleségével – és kizárta a külvilágot.
Egyre mélyebb depresszióba estek. A belső elhalás folyamatát élték meg – apátia –, amikor nem érdeklte őket senki és semmi. Annyira érzéketlenné váltak, hogy a naponta, sőt az óránként történő verés sem okozott már sokkot.
A kegyetlenség a belső kiválasztás során erősödött. Frankl társai közül választották ki azokat a ”negatív” személyeket, akik alkalmasakká váltak a felügyelő munkára. Ezen ”rab-felügyelők” okozták a legnagyobb és legfájdalmasabb kínzásokat, mind testileg, mind lelkileg.

S mi adott megmaradást?

A tárgyiasult világból a cigaretta jelentette, jelképezte életet.
Egymást vigasztalták, hogy valami érzelmet kifacsarjanak magukból.
A sírás gyógyító erővel bírt, de hamar elfelejtették. Viszont az apátia megvédte pszichéjüket.
Időérzékük nem volt, 1 nap lassabbnak tűnt, mint 1 hét.
Alkoholhoz csak azok jutottak, akik az égetőnél dolgoztak, hogy eltompuljanak.
Az öngyilkosság gondolata minden fogolyban megfordult. Érdemes –e öngyilkosnak lenni? Kivitelezése könnyűnek tűnt, a szögesdrótba áram volt vezetve.
A legprimitívebb szükségletekről álmodoztak: evés, fürdés, egy szál cigaretta, kiló kenyér…
S közben éhségödémát kapnak – fölvizesedett a lábuk.
Szexualitás nem volt, még gondolatban sem.
Menedék:

Az álmok adtak menedéket számukra. Felébresztve őket, azoktól az álmoktól fosztották meg őket, amelyekben jól érezték magukat, melyben szórakoztak, lakomáztak, örültek…
A vallás nagyon erősen élt.
Belopta magát a művészet: énekeltek, parodizáltak, verseltek.
Frankl segített meglátni, azaz képes volt meglátni a jót a rosszban.

Vég előtt:

A kiút, az utolsó vágykép: a szabadság. Bárhogy, bármikor. A szökés gondolataival játszadoztak, miközben már nagy terhet jelentett a többiekkel való együttlét. A tömeg. A bűz. A betegség. A halál fagyos lehelete.
Érzelmileg ingerültség váltotta fel a közönyt – mindenki haragudott a másikra. S már a magány után is vágyakoztak .
A karácsony és az újév között volt a legtöbb elhalálozás. Végakaratukat megtanulták egymástól. Aki valaha megmenekül, megkeresi bajtársa(i) családját és elmondja a történéseket, az átélt iszonyatot, a kedves utolsó szavait.

Szabadulás:

A hőn áhított szabadság elérkezte nem adott igazi megszabadulást. Félelmekkel telve riadtak meg a ”kintléttől”. Lassacskán vált tudatossá, hogy valóban SZABADOK.
Frankl, mivel családja meghalt, belevetette magát a munkába. Kidolgozta a logoterápiát: az élet értelmére a koncentráló pszichoterápiát - az életcél megtalálását.
Az élet értelmét különböző szemszögekből figyelhetjük meg:
- a festő szemével, aki úgy örökíti meg a világot, ahogy látja,
- a szemész szemléletével, aki olyannak akarja láttatni a világot, amilyen valójában.
Az élet értelme egyedi felfedezésben rejlik, s ez szintén különböző módon történhet:
- valamilyen művet alkotunk, azaz cselekszünk,
- valamit kölcsönösen valaki mással, másokkal együtt megtapasztalunk,
- vagy az elkerülhetetlen szenvedést éljük meg.
Frankl mindezt átélve tudatosítja olvasóiban, hogy a megoldás sosem a dolgok feladása, hanem a megfelelő útkeresés és rátalálás tétele.
Az élet értelmének folyamatos változását összegzi Frankl ebben az írásában, melynek végén eszmélünk rá mondandójára:
A szenvedés abban a pillanatban szűnik meg, amint értelmet kap.
Mert az élet élni akar.
Kiadás kelte: július 19, 2007
Értékelje ezt a kivonatot. : 1 2 3 4 5

Bookmark & share this post

.