Az álmok, a különféle álomelméletek, az álmok nyelvezete, stb. sokakat motivált arra,
hogy gondolataikat, módszereiket, hiedelmeiket az érdeklődő olvasóközönség elé tárják.
Sigmund Freud, a pszichoanalízis úttörője, aki számos írásával sokkolta,
vagy éppen késztette kutatásra híveit, s nem utolsó sorban bíráit,
Álomfejtés címmel (1900.) megírt könyvében kifejti nézeteit arról, hogy az álomképek tudattalan tartalmakat szimbolizálnak, és ezek értelmezése révén feltárhatóvá válik a személyiséget mozgató tudattalan dinamika.
Az
álom saját
lelki tevékenységünk eredménye, mely túlnyomóan vizuális képekben gondolkodik. Az álomelemek a lélek valóságos, igazi élményei, mint azok, amelyek ébren érzékszerveink közvetítésével keletkeznek.
Alvás közben a lélek elfordul a külvilágtól, visszahúzódik a perifériáról, de a kapcsolat nem szakad meg teljesen, hiszen külső ingerek érnek bennünket.
Az álom “kódolási módszerekkel” értelmezhető. Lényege, hogy nem az álom egészére, hanem külön – külön minden részletére irányul.
A kódokat
egy meghatározott kulcs szerint más, ismert értelmű jelre lehet fordítani. A kiolvasott jelszavakból valami összefüggést kereshetünk, szerkeszthetünk. Ebben segítséget nyújt az álomfejtő könyvek garmada, de elengedhetetlen saját intuitív beállítódásunk megléte.
Az álom beilleszkedhet abba a pszichikus láncolatba, amely valamely káros eszméből kiindulva az emlékezetben visszafelé nyomon követhető.
Az álom teljes értékű lelki jelenség, méghozzá vágyteljesülés: az ébrenlétből eredeztethető; igaz komplikált értelmi tevékenység az, amely felépítette.
Az álom beteljesedettként ábrázolja a vágyat. Ún. kényelmi álom. A cselekvés helyébe álom lép, olyan, amilyen az életben is megesik.
A kisgyermek álmai gyakran ”egyszerű” vágyteljesülések, és így szemben a felnőttek álmaival, sokszor nem is annyira érdekesek.
Az álom előszeretettel vesz fel tartalmában mellékes dolgokat az életből, arra, hogy a legközönségesebb nappali benyomásokról álmodjam, holott indokoltan izgató élmény késztet az álmodására. Az a legkézenfekvőbb magyarázata annak, hogy az álomtorzítás jelenségével állunk szemben, melyet korábban egy cenzúraként uralkodó lelki hatalomra vezethettünk vissza.
Az álom a napi élményeket egységgé gyúrja, eggyé formálja.
Álomforrások lehetnek:
friss és lelkileg jelentős esemény,
több friss és jelentős élmény, amelyet az álom egységbe tömörít,
belső jelentős élmény (pl. emlék, gondolatmenet), melyet az álom szabályszerűen egy friss, de közömbös benyomás említésével helyettesít.
Szomatikus álomforrások:
ideginger és testi inger az álom szomatikus forrása, esetleg a kizárólagos forrásai.
Az álomanyag nem más, mint lelki maradványok és emlékezetnyomok gyűjteménye, amelyeknek lélektanilag ez idő szerint még meg nem határozható aktuális jelleget kell tulajdonítanunk.
Az álom, amire felébredéskor emlékszünk, csak maradéka a teljes álommunkának. Az álomképzés sűrítésen alapszik, azaz kihagyásos, tökéletlen és hézagos ábrázolást nyújt számunkra.
Az álom arra használja fel a szimbolikát, hogy lappangó gondolatait burkoltan ábrázolja (szexuális szimbólumok).
Álomfolyamatok lélektana: Az álom teljes értékű lelki aktus. Hajtóereje mindig a teljesítő
vágy. Vágy mivoltának felismerhetetlensége, különössége és abszurditása annak a lelki cenzúrának az eredménye, amely alá kialakulása közben került.
A tudattalan vágy már a nap folyamán vagy az alvásállapot beálltával utat tör magának a nappali maradványokig, és átviszi rájuk erejét. Így egy friss anyagra átvitt vágy keletkezik, vagy pedig az elfojtott friss vágy a tudattalanból kapott megerősítés révén újjáéled. Ez a vágy a tudatba igyekszik előnyomulni, ám beköltözik a cenzúrába, és elszenvedi a torzítást.
A tudattalan izgalmi folyamatának kétféle kimenetele lehet. Vagy magára marad, akkor előbb – utóbb valahol kitör, vagy a tudatelőttes befolyása alá kerül, mely ezt az izgalmat megköti, ahelyett, hogy elvezetné. Márpedig az utóbbi az, ami az álomfolyamatnál végbemegy.
Az álomfejtés a tudattalan lelki élet megismerésének királyi útja.
Amikor az álom vágyunkat mutatja, kétségtelenül a jövőbe visz bennünket, de ezt a jövőt, amelyet az álmodó jelennek tekint, az elpusztíthatatlan vágy a múlt képére alakítja.
Az álom magyarázata, értelmezése feltétlenül hozzájárulhat egy – egy személyiség lelki világának tudatos rekonstrukciójához.
Az emberi lélek nem önmagában zárt egység, hanem ellentmondásokkal telített. Ösztönök, melyek nem illeszkednek be a társadalom és a külvilág követelményrendszerébe.
További összefoglalók a következőről Álomfejtés