A
személyiségpszichológia feladata az egyéni különbségek leírása és magyarázata valamint a teljes
személyiség integrált értelmezése.
Az egyik ilyen elmélet :
A pszichoanalitikus elmélet
Megalkotója
Sigmund Freud. Felfedezte a
szabad asszociációs módszer terápiás hatását, melynek során a pácienst arra kérik, mondjon el mindent, ami az eszébe jut.
Freud a verbális asszociációk tanulmányozása révén visszatérő témákat fedezett fel, melyek tudattalan vágyak és félelmek manifesztációi voltak.
Az elmélet bemutatásának fő szempontjai:
Topografikus modell
Strukturális modell
A személyiség dinamikája
A személyiség fejlődésének szakaszai
A pszichoanalitikus megközelítés bírálata
Topografikus modell
Freud az emberi lelket jéghegyhez hasonlította. A jéghegy vízfelszín felett megmutatkozó kicsiny része tudatos és tudatelőttes, mindaz az információ, amire pillanatnyilag nem gondolunk, de amely szükség esetén tudatossá tehető. A jéghegy vízfelszín alatti, sokkal nagyobb tömege a tudattalan: késztetések, vágyak, hozzá nem férhető emlékek terepe, amely befolyásolja gondolatainkat és cselekedeteinket. Ez a
topográfikus modell volt az első kísérlet az emberi lélek természetének rendszerbe foglalására.
Freud az emberi viselkedést
determinisztikusnak tekintette. A
pszichológiai determinizmus szerint minden gondolatnak, érzelemnek és cselekedetnek oka van. A legtöbb pszichológiai eseménynek kielégítetlen késztetések és tudattalan vágyak az okai.
Strukturális modell
A személyiség 3 nagy rendszerből áll: id (ösztön-én), ego (én),
szuperego (felettes én).
ID - Az id a személyiség legprimitívebb része, amelyből az ego és a szuperego kifejlődik. Az újszülött is rendelkezik vele. Tartalma az éhség, a szomjúság, az élet védelme és a szexuális örömszerzés. Az id is az örömelv alapján működik.
EGO - Az ego a valóságelvnek engedelmeskedik: az ösztönimpulzusok kielégítésével addig kell várni, amíg a megfelelő környezeti feltételek létre nem jönnek. Az ego a személyiség végrehajtó szerve. Az ego közvetíti az id, a valóság és a szuperego követelményei között.
SZUPEREGO - A szuperego, amely eldönti,
hogy egy cselekedet jó e vagy sem. A szuperego a társadalom értékeinek és erkölcsi normáinak belső képviselője. A szuperego a szülői jutalmazások és büntetések révén alakul ki. A szuperego normáinak a megsértése, a szülői szeretet elvesztését és az azzal járó szorongást idézi fel. Ez a szorongás tudattalan, de bűntudatként élhetjük át. Az id egésze, valamint az ego és a szuperego nagyobb része a tudattalanba merül, az ego és a szuperego kis része pedig tudatos vagy tudatelőttes.
A személyiség dinamikája
Freud személyiségdinamikai elmélete azt mondja, hogy minden egyén állandó mennyiségű pszichikus energiával rendelkezik, ez a
libidó. Amikor egy tiltott cselekedet vagy késztetés elfojtódik, annak energiája a rendszerben másutt keres levezetést, mert a kifejeződés tiltása nem szünteti meg őket. Az elmélet szerint az id elfogadhatatlan impulzusai szorongást okoznak, amit
elhárító mechanizmusokkal lehet csökkenteni. A legalapvetőbb
elhárító mechanizmus az
elfojtás, melynek során az ego a tudatból a tudattalanba szorít egy tiltott impulzust.Kívülről úgy fog látszani, mintha az egyén elfelejtette volna.
A személyiség fejlődésének szakaszai
Freud úgy vélte, hogy az első öt életévben a gyermek olyan fejlődési szakaszokon megy át, amelyek hatással vannak személyisége alakulására. Ezeket
pszichoszexuális szakaszoknak nevezte el. Az egyes szakaszokban az id örömkereső impulzusai a test más-más területét szállják meg.
a. Az első életévet a pszichoszexuális fejlődés
orális szakaszának nevezte el. Ebben az időszakban a csecsemők öröme a szopásból származik.
b. A második életévet
Freud az
anális szakasz kezdetének vélte, amikor a gyermek a széklet visszatartásában, elengedésében talál örömet.
c. A
fallikus szakaszban, amely 3-6 éves korig tart, örömeik nemi szervük simogatásából származnak. Az
ödipális konfliktust a fallikus szakaszban kell megoldania a gyermeknek. E konfliktus a fiúknál a fiú szexuális impulzusai 5-6 éves kora körül az anyára irányulnak. A fiúban felébred az attól való félelem is, hogy nemi impulzusait apja azzal bosszulja meg, hogy kasztrálja. Ezt a félelmet
Freud kasztrációs szorongásnak nevezte el. Az ödipális konfliktus feloldása vet véget a fallikus szakasznak, melyet kb. 7-12 éves korig tartó
látenciaperiódus követ. Ez az időszak szexuális szempontból csendes.
d. Végül a pubertás és a serdülés vezet be a felnőtt szexualitás érett fázisába, a
genitális szakaszba.
A pszichoanalitikus megközelítés bírálata A
pszichoanalitikus elméletről nem lehet egyszerűen azt állítani, hogy igaz vagy hamis, mert az elmélet, mint az ambivalencia elmélete
teljesen egyedülálló. Mégis, mint tudományos elméletet állandóan bírálják. A bírálatok szerint sokszor nem világos, mi az, amit
Freud páciensei maguk hoztak elő életük korábbi eseményeiből, mi az, amit talán ő maga ültetett beléjük. Más bírálók azt állítják, hogy olyan kitartóan faggatta betegeit rávezető kérdéseivel és sugalmazásaival, hogy azok soha meg nem történt csábítások emlékét rekonstruálták. Mások szerint sok esetben csak arra következtetett, hogy a csábítás bekövetkezett, noha a beteg erről sosem beszélt. Azt az elméletét, mely szerint a női pszichoszexuális fejlődést nagyrészt a péniszirigység alakítja, mindenki elveti, mondván, az és kora szexuális elfogultságát tükrözi. A kritikák ellenére
Freud elméletének figyelemre méltó vonása, hogy milyen jól meg tudta haladni szűkös megfigyelési bázisát.
További összefoglalók a következőről Sigmund Freud pszichoanalitikus elmélete