Milyen a személyiségzavarban szenvedő ember?

A skizofrénia és a konfliktusneurózisok között létezik egy betegség, amelyről az érintetteken és az orvosokon kívül ma kevesen tudnak. A neve borderline szindróma, magyarul határeseti személyiségzavar. Hogyan ismerhető fel a betegség?
A borderline kifejezést Zilboorg nevű elmeorvos használta 1931-ben, a skizofrénia, neurózisok lelki alapjait kutatta. Vizsgálatainál arra jutott, hogy a személyiségzavarok átbillennek egymásba, megfigyelhető, hogy tüneteik e két betegségcsoport határán állnak.
A dinamikus pszichiátriai szemlélet szerint e két betegségcsoport, a skizofrénia és a neurózis egy hasonló zavar két végletét jelentik, nem két különböző dolgot, ennek értelmében van köztük átmenet. Ez az „átmenet" a borderline személyiségzavar, melynek tünetei között felfedezhetünk skizofréniára jellemző és neurózisra utaló tüneteket.
Fő tünetek
A definíció szerint borderline személyiségzavarban szenved valaki, ha kapcsolatai instabilak, állandóan változik az énképe, ingadozik a hangulata, nem tudja impulzusait ellenőrzése alatt tartani. Az alábbi tünetcsoportból öt jellemző a betegre, jó eséllyel borderline szindrómával állunk szemben.
Identitászavarok
• Valós, elképzelt elhagyatás elkerülése érdekében tett kétségbeesett erőfeszítések.
• Állandó ürességérzés.
• Identitásproblémák: állandóan változó érzések, kicsoda, miben hisz.
Hangulati zavarok
• Érzelmi labilitás, hangulati ingadozás – intenzív szomorúság, ingerlékenység, szorongás váltakozásával.
• Intenzív, erősen hullámzó kapcsolatok másokkal, az idealizálás és a leértékelés szélsőségei közti váltakozással.
• A harag mértéke nincs arányban a kiváltó körülményekkel, düh kontrollálása nehézségekbe ütközik.
Észlelési zavarok
• Stressz hatására paranoid gondolatok, súlyos disszociatív tünetek megjelenése.
Viselkedési zavarok
• Az önromboló impulzusok ellenőrzés alatt tartásának nehézségei.
• Visszatérő öngyilkossági kísérletek, önmegsebzés, öncsonkítás.
Mit jelent a gyakorlatban?
Stabil kapcsolatok hiánya
Nincsenek stabil kapcsolataik, a mások iránti intoleranciájukból fakad. Az intolerancia az elhagyástól való félelemmel függ össze. Ragaszkodnak a személyekhez, ha visszautasítás éri őket akkor átcsap az ellenkező végletbe, képesek meggyűlölni, elkerülni. Irreális követelésekkel fordulnak környezetük felé, melyekkel kiprovokálják az elutasítást.
Céljaik eléréséhez manipulálnak másokat, érzékenynek, odafigyelőnek, empatikusnak mutatkoznak. Ez nem valós érzés: ha „nem"-mel próbára tesszük állhatatosságukat, a türelmetlenség bukkan felszínre. Nem tolerálják, hogy a másik embernek megvan a saját élete, nem napi huszonnégy órában áll a rendelkezésére. Ez nem jellemhiba, ezek a borderline személyiségzavar sajátos tünetei.
Nincs szilárd énkép
A stabil énkép attól függ, képesek vagyunk emlékezetünkben megőrizni, felidézni a jó kapcsolatok emlékét, függetlenül attól, hogy az adott helyzetben mi történik. Például, ha egy barátunk őszintesége az adott pillanatban kellemetlenül érint, tudjuk, hogy jót akar. Ennek az érzelmi belátására a borderline egyén nem képes: a helyzeteket, a személyeket annak függvényében ítéli meg, hogy mi történik adott pillanatban.
Ez az emlékezeti zavar azt jelenti, hogy a környezetében élő személyeket mindig a legutolsó találkozás eseményei alapján ítéli meg, számára az adott hangulat a kizárólagos realitás, ami ott és akkor az egész kapcsolatot leképezi. Ha a borderline-os haragban vált el valakitől, akkor arra az emberre onnantól alávaló gazemberként emlékszik, alig várja a visszavágást. A másik véglet: ha a legutóbbi találkozás kellemes emlékeket hagyott, az illetőt emberfeletti tulajdonságokkal ruházza fel, pozitív értelemben.
A drasztikus hangulatváltozásoknak a hátterében, az elutasításoktól való rettegésben és ellenkezőleg, azok kiprovokálásában az húzódik meg, hogy keresi azt a személyt, aki mindent megad neki, mindig ott van, amikor szüksége van rá. Emiatt „kiadják" magukat, amitől a másik személ